Szoktatok a saját nevetésetekre ébredni? Én se sűrűn, de ma, mikor még sötét volt kinn a világban, röhögő görcs rázott fel álmomból. Tíz percig még tudtam is, mi a túró volt ilyen vicces, de aztán csak a derű maradt, az ok elszállt.
Nem baj, jó ajándék.
Mellé még kaptam egy dallamot, ami szól csak szól az ember fejébe kéretlenül.
Még jó, hogy szeretem: Whagon Wheel.
Bob Dylan a szerző, de sokan éneklik.
Laza gyaloglás, olyan kóborlós, láblógatós, ringatós.
_________________________________________
A bozótosban, a garázsoknál, is zenget valami. Úgy hangzott, mint valami, eltévedt rekedt tücsök. Egy kis türelmes leskelés után láttam meg a hangadót (az orrom előtt), egy ökörszemet. Amilyen pici, olyan peckes, jaszkari kis madár.
A fényképezőgép nem volt nálam, úgyhogy csak rajzzal (fricska firka) szolgálhatok.
_________________________________________
Zengő Mandala:
_________________________________________
Kora karácsonyi ajándék (Tesómtól):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése