Szeretek sétálni a Fiumei úti temetőben.
Olyan, mint egy szabadtéri múzeum. Történelem, művészet, politika kavarog a vén sírok és árnyas fák közt.
(És a mókusok is vagányok)
Kedvencem, Károlyi Mihály síremléke.
Közel van a Kossuth mauzóleumhoz, csak kicsit elbújik a fák és liánok közt. Nem művészileg fog meg ez a fura kupola (messziről üres dinnyehéjra emlékeztet). Az építészet és a fizika tréfál meg minket, mikor belépünk a csarnokba ami a szarkofágot védi. Persze ez a kísérlet is párosan élmény.
Egyikünk a kupola egyik, másikunk kupola másik átellenes oszlopához fordul belülről. Suttogj valami kedveset, vagy félelmes mondatot! A hangod a társad közvetlen közelében szólal meg, mintha a falak beleduruzsolnának a fülébe.
Hallottam hasonló motyogó mecsetekről és londoni kapualjakról, de akkor is... Sok kérdés felmerül.
Az egyik, hogy az építész (Skoda Lajos) betervezte-e ezt a fura akusztikát, vagy csak véletlenül társult a különös formához?
A másik a hangvezetés. Biztos meg lehet magyarázni ezt a fizikai jelenséget, de nem én leszek ez az ember.
Én csak élvezem a játékot, Károlyi Mihály és Andrássy Katalin (a Vörös grófnő) pedig biztos örül egy kis nevetésnek, amit a döbbenet csal mindenki ajkára, aki kipróbálja a SUTTOGÓ FALAKAT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése