Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Ha már szóba jött (ismét retróztunk a műhelyben), a vasárnapi verselő leporolta ezt a gyerekverset.

___________________________________________

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is ha egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

  Ők ültették a fülembe.

  De Szabó Gyula hangjával súlyosabb.

Ebben a korban még tudtam varázsolni, és egy-egy hasonló este után nehezen aludtam el, ezért a bútorokat hatalmas méretűre változtattam. Olyan nagyra, hogy én eltörpülve vacogtam az árnyékukban, s csak úgy szűnt meg a varázslat, ha végre elaludtam. Ahogy nőttem sikerült uralnom az erőt, én irányítottam mikor legyen valós, mikor óriási a szekrény, a falak, az ágy. Azóta felnőttem (aszem) és elvesztettem ezt a varázserőt. Mindenütt keresem...