2016. augusztus 31., szerda

A Balaton színe

Olyan rég voltam a Balatonnál, hogy el is felejtettem mennyire balatonszíne van.

2016. augusztus 28., vasárnap

Konyha-rímek

A vasárnapi verselő csak a konyháig jutott.


A fűszerek dicsérete

Oregánó
Oregánó öreganyó,
lánykori nevén Szurokfű,
tarjánoknak pizzát lángol,
magyaroknak pecsenyét süt.

Tárkony
Ma Tárkony mama sebtiben
egy szemtelen tyúkot fogott.
Gyorsan berakta a tepsibe,
s most ízes szaftjában rotyog.

Majoranna
A fasírtba bőven vagdalj,
marokkal szórj a sült májra,
de ne hidd, hogy Majoranna
az a Major Tamás lánya!

Bazsalikom
Bazsalikom ablakomban
leveleivel integet:
engedjem be a konyhába,
s megmutatja az ízeket.

Kakukkfű
Napsütötte hegyoldalról
a Kakukkfű mesél nekem,
míg a tűzön leves dalol,
s illatos gombát eszem.


ERŐS
ezeket versnek nevezni,
de főzés közben csak nem árt meg egy-két kínrím kiötlése :)

2016. augusztus 21., vasárnap

Walking On Sunshine


 A tegnap reggeli séta így indult, mert a napsugár mindent más fényben mutat, süssön bár kívül vagy belül.


Augusztus 20. nálam valaminek a befejezése. Igazából ilyenkor érzem, hogy vége az évnek, nem szilveszterkor. Hiszen a nyár annyira beérik, majd szét hasad, átfordul a holtponton, és valahogy új szelek fújnak, más színben látom a dolgokat.

A részletek elvarázsolnak.
A  fény rejtett rajzokat hív elő.
A nézőpontok szédítőek.

Addig, addig bámultam a reggeli világot, el is feledve hány óra, hogy a kutyás kószálás valahogy megint ok nélküli boldogságba csúszott át.
Ráadásnak a közeli strand hangszóróiból megszólalt a Who Wants To Live Forever.

A dallamtól bizsergés futkározott a bőrömön, s csengőn szállt a kérdés a liget felett:
Ki akar örökké élni?
Most, hogy így kérded: Én.

2016. augusztus 14., vasárnap

Verselő az akasztófa árnyékában

Villon gyorsan elintézte egy négysorossal.

Francia vagyok, csak ez kellett,
 Párizs szült (Ponthoise mellett);
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
Hogy mi a súlya fenekemnek.
(ford. Illyés Gyula)
Vagy 
Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
s nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.
(ford. Faludy György)

A blues csak annyit mond, "Lógni fogsz!", de azt szépen elhúzza. Elhúzza a nótánkat.

Hóhér, hóhér
Egy kicsit még várj..
Azt hiszem barátaim jönnek
Sok mérföldön át.

Haver, hoztatok ezüstöt?
Akadt egy kis arany valahol?
Mit hoztatok nekem
haver,
Hogy megmentsen a bitótól?
Mit hoztatok nekem
haver,
Hogy megmentsen a bitótól?

Nem hoztunk ezüstöt,
Arany sincs sehol...
Túl szegények vagyunk,
Hogy megmentsünk a bitótól.

Hóhér, hóhér
Egy kicsit még várj..
Azt hiszem, a bátyám jön
Sok mérföldön át.

Bátyám, hoztál némi ezüstöt?
Akadt egy kis arany valahol?
Mit hoztál nekem bátyám,
Hogy megmentsen a bitótól?

Testvér, hoztam némi ezüstöt,
igen
Akadt egy kis arany valahol,
Hoztam még ezt-azt,
Hogy megmentsen a bitótól.
Igen, hoztam,
Hogy megmentsen a bitótól.

Hóhér, hóhér
Nézz félre, még várj..
Azt hiszem, a húgom jön
Sok mérföldön át...

Húgom, könyörgöm
Fogd őt kézen…
Vidd fel egy szobára
Haragjától ments meg
engem,
Kérlek vidd...
Őrült haragjától ments meg
engem.

Hóhér, hóhér
Arcodon mosolygás,
Mondd, hogy enyém a szabadság
A sokmérföldes szabadság…

Oh igen, szép húgod,
Felolvasztott fagyomból,
Felforralta vérem,
Hogy téged mentsen a bitótól.

Bátyádtól ezüstöt,
Szerelmet húgodtól.
De csak nevetek, felhúzlak,
És nézem, ahogy lógsz a bitóról...

De csak nevetek és nézem,
ahogy lógsz a bitóról!
Lógsz a bitóról!
Ah-ha-ha
Lógsz..
Lógsz a bitóról!

Hinta-palinta...
Hinta-palinta...
(régi blues dal Led Zeppelin változat, a Rocknemzedék oldal nyomán)







2016. augusztus 12., péntek

Lélekfaló (Supernatural - FanArt)

Szörnyismertető:
A Lélekfaló élőhalott lény a mi világunk és a másvilág közt. Beköltözik egy alkalmasan baljós házba és létrehozza a fészkét. A fészek időn és téren kívül esik. Itt gyűjti, ide rángatja át a lelkeket, amin hosszasan kérődzik.
A fészek játszadozik az áldozatok agyával, olyanokat tár eléjük, amiért aggódnak, amitől félnek. Így a kétségbeesés védtelenné teszi őket, nem küzdenek. Nem tudnak visszatérni a valóságba, mert a Lélekfaló védelmet ígér nekik. A kómába esett test viszont lélek nélkül nem ébred fel, és lassan kihűl.
A fészek néha tele van kószáló lélekmaradékokkal, akik csak halvány másai önmaguknak. Ha nincs más a Lélekfalónak megteszi ez is, de ha már végképp éhezik, bezárja a fészket, és másutt keres új rejtett házat.
A legenda szerint nem lehet megölni. Esetleg csapdába ejthető.

Persze Sam és Dean kicsinált egyet, Bobby és Rufus nyomdokain és az Egyetemesek rúnájával, de nem volt sima ügy. Sosem sima. (11/16.)

Hozzá zene: Willie Nelson - Night Life



2016. augusztus 7., vasárnap

Tutaj (Rúnanapló)

Kérésre vetettem a rúnákat.
Két ember, akiket valami szerelmi mágnes ültetett egy tutajra, mennyire boldogulnak a külső, belső viharokkal.
TE: Fordított Ansuz

Bizonytalannak érzed magad az összezavarodott helyzetben, ami nem váltotta be szép reményeidet a boldogságról és boldogulásról. Talán nem vetted észre az élet figyelmeztetőtábláit, hogy a hibáidból tanulni kell, nem újra elkövetni.
Ő: Gebo (Ajándék) kapcsolat, szerelem

Ő egy ajándék. Fellobbantja a nemi potenciát.
Libidó varázsló.
De az ajándéknak ára van. A tüzet táplálni kell, nem biztos hogy marad melegség a szeretetre, önzetlenségre.
MÚLTATOK: Thurisaz (Tövis) védelem, szerencse

A szerencse védelmében élvezhettétek egymás társaságát.
A könnyed, lopott boldogság talán hátráltatta a haladást, de az igazi előrelépéshez elmélyülés kell.
JELENETEK: Fehu (Jószág) munkával megteremtett bőség

Talán azon gondolkodsz épp, hogy vajon megéri-e.
Jöhetnek küzdelmek, próbatételek, de a kitartás fontos.
Nem ügyeskedések, nem taktikázás, hanem egyenes beszéd, mert lehet hogy ha őszintén kiöntöd a szíved, te is többet kapsz.
JÖVŐTÖK Hagalaz (Jégeső) pusztító természeti erők

Aminek jönnie kell az jön, aminek mennie az megy. Vannak dolgok ami ellen nem tehetsz semmit, csak várod, hogy elmúljon a vihar. Ne türelmetlenkedj. A várakozásban is gyarapodhatsz, gondolkozhatsz, fő hogy rugalmas maradj, mint a fűszál újra zöldülj, mindentől és mindenkitől függetlenül.
KAPOCS: Sowilo (Nap) győzelem, egészség, energia

Az akarat kapcsol benneteket össze. Mindketten egymást akarjátok. De egyikőtök sem tudja elengedni a gyeplőt, pedig az empátia és a szív oldaná a feszültséget és hátrálás nélkül lehetne a másikat támogatni. Kár lenne ezt az energiát és életerőt veszni hagyni, hiszen két erős akarat többre megy, ha egy felé húz min ha egymást marja.



...s a tutajt sodorja a folyó...

Forrás:




Nyári vers

A vasárnapi verselő nyári kedvel válogatott a Radnóti kötetben.


Radnóti Miklós: Zápor után

Két arcán két pipaccsal
pirult, hogy jődögélve jöttünk, - a rét:
s mint asszony ki messzi emberét várja:
teli fény ült az enyhe dombon.

Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt:

tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.

Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
és az ég arany hasadékán a nap
kibúvik és végigfut a lombon

és végigfut a fán,
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.

Nyár szusszan újra a levegőre
s a gyönge fűre sziszegő fény száll.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte odafönt.

Száll a hő s a fáján
fénytől hajladoz ág:
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján
s csucsorít a világ.

2016. augusztus 5., péntek

Taki

Csak ismételni tudom magam: A takarítás a hiábavalóság megtestesült allegóriája.

Muszájból, semmi függőség, de takarítanom kellett :(
Sóhaj, halogatás, sóhaj.
Na, gyerünk! Bedobtam egy Hubit a konty alá, oszt hajrá.
Persze semmi kapkodás, meg nehéz is kikerülni a pókhálókat, és idomítani a porcicákat...
Közben megpróbáltam elterelni a figyelmem: a barátaimra gondoltam akiknek sokkal nehezebb dolguk van, mert nekik nem csak egy porszívót kell megszelídíteni...
Most szünet van.
Bedobok még egy Hubit és folytatom... mondom folytatom... tényleg... jó, mindjárt...


2016. augusztus 4., csütörtök

Visszanéző: Július (Rúnanapló)

A hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2016/01/honapok-kovei-runanaplo.html
júliust egyértelműen a kreativitás hónapjának jelölte.

Oké. Meg volt.
De ezt ne úgy képzeljük, hogy belém csap az ihlet mennyköve, és elkezdek pörögni, mint valami búgócsiga.
Á, dehogy! A hozzáállásom, látásmódom áll be olyan fókuszra, hogy mindenben vagy mindenkiben látok valamit mocorogni. Lehet az csak egy kukac, de lehet egy grandiózus ötlet, egy történet, egy beszélgetés, egy megoldás, tapasztalat, vagy egy esély. Aztán, hogy ebből mi valósul meg, az az alkalom, az idő és a lustaságom függvénye. Lényeg , hogy épp a megfelelőhöz nyúljak, és akkor este elégedetten zuhanok az ágyba, újabb tervekkel és reménnyel a párnám alatt.

2016. augusztus 2., kedd

Az IDŐ olvasztótégelye


Lehet, hogy ez nem a megszokott mandala, de a meditációs forgás a lényeg, amikor rajzolom és amikor nézed. Ugye!