Volt akit elvesztettem, van akiben csalódtam, van aki távolodik.
A bánat és a harag hullámai megviseltek, de ennek ellenére fura módon erősnek érzem magam, olyan biztos pontnak. Na, nem úgy mint egy kőszikla, inkább mint egy öreg fa, aki csendben áll és csak szemléli a színes világot.
Persze van mit javítani a világon és önmagamon is, de szélbe szórt fogadalmakra nem pazarlom az időt. Egy biztos, kutya nélkül nem vagyok teljes ember, ezért, bár 2022 a tigris éve lesz, nálam a kutyatárs keresése cél van beállítva a lélekiránytűn, ami most még Jonatán mágnesre forog, de tavaszra már csak nyitottabb leszek...
Ahogy közeleg a karácsony egyre rövidebbek a nappalok. Viszont sötétben jobban látszanak a város fényei. És nekem a karácsony a fény ünnepe. Séta közben láttam a csillogást, a Duna korzón a világító fotókiállítást bámultam, megtudtam, hogy a Mikulás trolival jár és a turiból öltözködik. A templomban is befűtöttek és hát a Maci zenekar ismét ki lett mosva.
A haiku egy régi japánból származó versforma és műfaj.
A modern haiku versek három, 5-7-5 szótagos sorból állnak (vagy nem), az első és az ötödik szótag a hangsúlyos, az utolsó sor csattanóval zárul. Nem feltétlenül rímelnek, és tartalmi megkötésük sincsen, de az "itt és most" személyes hatása tagadhatatlan.
_________________________________________
Kosztolányi Dezső - Macuó Basó
Nézd, a fehér hó mint ragyog. Ki hát a hóba. Hadd imádom, hadd nézem, amíg megfagyok.”
_________________________________________
Weöres Sándor: Zárvány-kövület
Sötét a perc. Mégsötétebb a bú a percbe zárva, akár bogár a borostyánba.
_________________________________________
Terebess Gábor - Jack Kerouac
Másfél év után végre megláttam a patkányt Nagy és kövér
Épület a tizenkettedik feladat a "28nap kihívás rajzszénnel" listáján.
szénceruza, filc és fedőfehér kartonon
Ez a ház lesz az otthonom.
Majd a következő életemben.
Alul van a nagy NAGY konyha, kamrák, szobák. Feljebb lakik a család és a barátok. A legfelső szint a műterem-lak (a nyugati oldalfalat betöltő ablakkal), itt én tanyázom a kutyáimmal.
A füves lejárat alatt az istálló és a műhely van. A kéményhez kívül és belül is kemence csatlakozik. Amúgy passzív háznak épült, áram, víz bevezetve és remélem a net is hasít.
- Tartalom: 10 pont - Hatás: 10 pont - Hangulat: Értetlen halál, elárult, magára hagyott nép - Külcsín: értékelhetetlen Ebook - Újrázás: Soha többé, de el kellett olvasnom - Tanulság: Földanyácska széttépi gyermekeit
Amikor a robbanás híre elért hozzánk, csak annyit észleltem belőle, hogy 2 forint volt a fejes saláta. Soha nem ettem annyi tojásos nokedlit, mint abban az évben.
Persze utána ahogy az információk tisztultak (hírek, rémhírek, para és legyintés) lett már valami fogalmam a katasztrófáról, de még mindig messzinek éreztem a tragédiát. Pedig az egész világra kihat minden ilyen baleset, akár tudunk róla, akár nem. Persze azóta megnéztem a Csernobil sorozatot is, ami kicsit helyre rakja a zavaros történéseket. Olvastam ilyen-olyan tudományos írást, hátha megértek valamit.
De mit lát, érez, mit tud, mit fog fel, aki ott volt, ott élt, ott halt? Ők szólalnak meg a riport szerű, megrázó könyvben.
Én az árulás könyvének hívnám. Mert higgy Istenben, higgy az emberekben, a szocializmusban, a természetben, vagy akár a tudományban, itt szétporlad minden törvény szabály vagy norma, és te ott állsz elárulva, üresen.
