A vészbanyák dala

A vasárnapi verselő boszorkányos rigmusokat húz elő.

Shakespeare: Macbeth A vészbanyák dala

Lánc lánc eszterlánc,

Vészbanyákat visz a tánc,
Erre hajlok, arra lengsz,
Ki-ki hármat, ez kilenc.

Üst, üst, gyűlj tele!
Férget, mérget üss bele!
Kő alatt, kit harminchárom
Éjjel izzaszt hideg álom
Legelőször buta béka,
Te kerülsz be a fazékba!

Szikra pattan, olthatatlan,
Ég a munka, forr a katlan.

Nádi kígyó az övem,
Sülj meg, főj meg odabenn!
Gőte szeme, egy marok,
Denevérszőr, gyíkfarok,
Siklófullánk, eb foga,
Villanyelvű vipera,
Bűvös erő, olthatatlan,
Bugyborogjon a pokolban.

Lócsont, sárkány pikkelye,
Éji konkoly gyökere,
Múmialé iszonya,
Cápa sózott uszonya,
Árki szajha zsinegelte
Újszülött kisujja körme,
Ide mind, a sűrű löttybe,
Tigris belel kell még bele,
S szörnyű lesz az ereje.
Páviánvér hűtse le,
S kész a pokol öröme.

Dobszót hoz a szél,
Jön már a vezér.

Balhüvelykem bizsereg,
Gonosz lélek közeleg.

Szép a rút és rút a szép,
Sicc, mocsokba, ködbe szét.

                            Ford: Szabó Lőrinc