Jó nézni, ahogy kicsomagolja magát a ragacsos rügyből a levélke, ami nagyobb lesz nemsokára, mint a fejem és már látom a gesztenye virágát is, csak még mütyürű.
A barkák meg csüngenek, libegnek, lobognak, a virágok illatoznak, a porzók poroznak, én meg nemsokára tüsszögni fogok.
Valakinek tán nem nagy szám, ha a levegőben szálldos, de nekem (földhözragadt léleknek) kivételes lehetőség adódott, hogy egy kis sétarepülést tegyek Budaörs és Buda felett. (Én voltam hátul az ellensúly :)
Indulás!
Mikor megláttam a Dunát, na akkor kezdtem rosszul lenni ahogy rákanyarodtunk. Néztem körbe, merre is a hányós stanicli. De aztán nem lett baj és repültünk tova.
Süti volt a pilótánk:
Nagyon tetszett ez az utazás. Villámlátogatás egy másik világba. Más látószög, fura elrugaszkodás. De azért megkönnyebbültem mikor kipréseltem magam apró repülőnk ajtaján, és a zanyaföldön voltam ismét.
Utána még körbenéztünk a reptéren.
A főépület a szívembe lopta magát (Bahaus, ipari műemlék).
Sőt a lelkes irányítószemélyzet mesélt nekünk pár érdekességet és történetet.
Találtam pár régi fotót a fogadócsarnokról és a még ép épületről:
Mikor diótinta főzésével kísérleteztem, akkor firkáltam ezt a két próbarajzot, és utána a fiókba süllyesztettem. Most megtaláltam, meglepődtem: na. Tovább színeztem: na.
Ha a Kaláka énekli, a dallam már lüktet is az ereidben, és minden szó bevésődik a szívedbe. Ja, és ez azon a lemezen van, amit a Radnóti színházba vettek fel, és mi is ott voltunk a Tesómmal. (Hű be rég volt)
