A reggeli séta jól sikerült. Több helyen is elengedtem Jonatánt. Mert el szoktam, ha nincs autó veszély, vagy ellenség a láthatáron.
Jonatán rongyolt rendesen, ami olyan mintha egy vonalat követne. Lent tartva az orrát meg-meg iramodik, számomra értelmetlen cikcakkban, oda, vissza. Közben a szeme sarkából szemmel tart, hogy mikor fogy el a türelmem és zárom le a nyomozást, vagy hátha a zsebem felé nyúlok falatkáért meg ilyesmi. A láthatatlan póráz jól működött köztünk, és az igazi is, amikor megkötöttem.
Ez egy kora tavaszi kép. Szabadon a Népligetben. Jonatán megy, Artúr jön.
__________________________________
Ezeket az Adventi gyertyákat azért gyújtjuk, mert annyira rövid a nappal, és olyan hosszú a sötétség, hogy valamivel fel kel deríteni a homályt.
Ennek ellenére a Karácsonyi hangulat még mindig nem szállt meg. Nem tudom, kinek kéne szólni, hogy halasszuk el esetleg februárig. Mhh?
__________________________________
A könyvjelzővel és a szerencse csillagokkal megvagyok, de a hol vannak még a sütik és az egyéb tervek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése