Mikromakramé

Eddig is csomózgattam karkötőket, amikor rám jött az öt perc, de nem tudtam, hogy ez a mikromakramé. Egyre jobban tetszik, és a neten sokféle fogás elleshető.
Én főleg innen tanulok: Macrame School

Ezeket a fityegőket barátoknak bütyköltem. Délután megkapják.

Winchester-Karácsony (Supernatural-FanArt)

Ilyenkor (is) muszáj megnéznem az Odaát karácsonyi részét

(S03e08. A Very Supernatural Christmas).

A dal is  karácsonyi: Have Yourself a Merry Little Christmas

Először Jensen Ackles Jason Manns segítségével énekli el, utána úgy, ahogy a filmben szól Rosemary Clooneyval

Napi SPN idézet:

Dean: (felrázza az öccsét)

Sam, ébresztő!

Apa itt volt, nézd mit hozott!

Sam:

Apa itt volt?

Dean:

Ja, ezt nézd! (leharcolt karácsonyfa alatt csomagok)

Sam:

Miért nem keltett fel?

Dean:

Legalább ezerszer próbált. Hidd el!

Sam:

Tényleg?

Dean:

Ja. Nem megmondtam, hogy jó Karácsonyt csinál nekünk?

Menj nézd meg!

(Sam lelkesen bontja a csomagokat. Dean lelkesen nézi)

Dean: Na, mi az?

Sam: (fintor)

Zafíros Barbie?

Dean:

Apa biztos kislánynak tart.

Sam:

Fogd be!

Dean:

Nyisd ki a másikat!

(az is valami csajos cucc)

Sam:

Apa nem is volt itt, ugye?

Dean:

De igen. Esküszöm!

Sam:

Dean, honnan szetted ezeket?

Dean:

Egy szép házból az utca végén. Esküszöm, nem tudtam, hogy egy csaj ajándékai.

Figyelj, Apa biztos eljött volna, ha tud.

Sam:

Ha még él.

Dean:

Ne mondj ilyet!

Még szép, hogy él! Ő Apa!

Sam: (előkotorja a saját ajándékcsomagját)

Tessék, ez a tied.

Dean:

Nem, nem, az Apáé.

Sam:

Apa hazudott nekem. Legyen a tiéd!

Dean:

Biztos?

Sam:

Biztos.

Dean: (az újságpapírból egy medált vesz ki) 

Köszönöm Sam, imádom.

(Felveszi a sam-ulettet és reménytelenségig hordja)

3/8.

Advent huszonnegyedik ablaka

Advent utolsó ablakába is került mindenféle jó: Csoki, remek Hubertusz (gyógylikőr:), frissen reszelt torma... Rég látott ismerősökkel is összefutottam... Falkáztunk is kicsit: négy beagle kavargott a Mádi utcán...
Az Ünnepi vacsi is jó lett (kétszer is ellenőriztem). A cápa finom jószág, csak sós lett, de ráfogom, hogy tengeri hal, és a tenger nagyon sós.
Az ablakba lógattam a díszeket, mert már nem veszünk fenyőfát, de kell egy kis hangulat. Ott, ahol legtöbbször összejövünk: a konyhában.

A huszonnégy nap legnagyobb meglepetése viszont az volt, hogy egyáltalán végig írtam (a rendszeresség nem az én műfajom). Nagyon csodálkoztam magamon. És hogy többen el is olvassák...
Boldog Karácsonyt mindenkinek!





UI: A legjobb karácsonya annak a macskának volt, aki megette a szomszéd halának a javát, mert az kint felejtette az erkélyen a frissen fogott pontyot.

Advent huszonharmadik ablaka

Má' megint kocsonyát kellett főzni. Úgy látszik túl jó lett a múltkori. (Igazából cseppet sem bánom, de azért kell egy kicsit ripacskodni :)

Beugrottam a könyvtárban. Elfelejtettem lehalkítani a mobilt. Naná, hogy elkezdett bömbölni a Black Sabbath Paranoid.
Örültem a magas könyvespolcnak.
A hívás baráti látogatást jelzett.
Pista és karácsonyi ajándék. (Könyv+csoki:)
De, hop-hop, mivel kínáljam meg?
Sütit pakoltam...
"Nem fáj a torkod? Megkóstolod a szirupomat, amit nemrég főztem? Persze megelőzés céljából"
Na, kanalas orvossággal (elixirium thymi compositummal) se koccintottam még sose az újévre!

Hobbit! Hajnival meg megbeszéltem, hogy ő is jön velünk moziba 31.-én. Jegyfoglalás. Úgyhogy az öt sereg csatája zárja az évet, a Szilveszter Középföldén kezdődik.

Advent huszonkettedik ablaka

Folytatva a karácsonyi készülődést, kezelésbe vettem a megszáradt díszeket. Gondoltam kéne rá egy kis csillogás. A csillámpor valahogy mindenhová jutott. A szoba ragyog, mint a Kék Osztriga Bár.

Kész a gyömbéres keksz is (a kétszínű keksz variánsa), amin kipróbálhattam az új kiszúró formákat.
Fogy.
Azt hiszem el kell pakolnom párat, hogy maradjon a vasárnapi Andi-partira.

A meglepetés, megint egy talált tárgy volt.

Nem, nem szedek mindent össze az utcán, de a kíváncsiságnak néha engedni kell.

Ez a helyes, régivágású kis üveg a feltúrt földön hevert (cserélték a villanypóznákat a tónál). Zsebrevágtam.

Mi lehet benne? Tesóm zsákbamacska-függő, tehát ő is csatlakozott a szellem kiszabadításhoz.

Persze csak a föld dugaszolta el és törmelék csörgött benne :)
Az viszont biztos, hogy jódot tartottak benne, amit ki sem tudtam mosni teljesen az amúgy színtelen üvegből.
Nekem nagyon tetszik így:
Felületét az idő megmarta, a jód meg belülről festett rá lilaködös történeteket. Hogy kerülhetett a bányató agyagos földjébe ez a pici üveg, és mikor?....






Már voltunk az esti sétán is. Fent van az Orion csillag kép. Igen, ma elég későn pötyögöm ezt a bejegyzést... Jonatán már horkol és szerintem én is alszom.

Advent huszonegyedik ablaka

A szél itt Újhegyen állandó jelenség, de ez a mostani fagyasztó tornádó már nem vicces. Na jó egy kicsit igen: a kukák murisan tátogtak (tiszta Muppet Show), nekem meg, ha a fejemet nem is, de a sapkámat elfújta a szél. Hömbölgött visszafelé a járdán. Kicsit burleszkesre vettem:
Jaj, jaj! Fogdmeg! Fogdmeg!
Jonatán azt gondolta, valami új játékot próbálunk: Hozta is :)
Ezért jó, ha kutyával sétálsz. Még jobb falkában. Délután Artúrékkal feszültünk szélnek, és ajándékot is kaptam:
Házi MUSTÁR.
Finom. Veszett erős. Alex mondta, hogy nagyon csípősre csinálta. És tényleg. Vúú.
Na, ez "mar, mint a mustár".
Hmm.. van is pár öntet ötletem a karácsonyi cápához.

Advent huszadik ablaka

Meglepetések voltak a mai ablakban.

Most hogy mindjárt karácsony szép tavaszi napra ébredtem. A tiszta látóhatáron a budai hegyek házain még az ablakokat is látni, ahogy szikrázik rajta a nap, ami vakít, és egyre melegebb van. A madarak is elemükben vannak, pedig a szél vadul tombol. Délutánra megjött a csípős hideg, de mos így estére nyári zápor kezdődik és úgy dörög, villámlik, hogy berezonál az egész lakótelep.
Tuti, hogy Április gyűrűje már megint elgurult. (Ismeritek a mesét).
A másik meglepi:
Új levest próbáltam ki. Töpörtyűgombóc leves.
Elég jól elboldogulok a konyhában, de ssssz... arról nem szólt az írás, hogy a gombócok szétfőnek! Hogy totál szétesnek! A végeredmény egy hányadék szerű kása lett. Vhúú! (Nincs fénykép róla, nem publikus :)
Az a legrosszabb, hogy ráadásul finom az íze. Azt se mondhatom, hogy a kutyának se kell, mert én azért benyomtam egy tányérral, és Jonatán is ezt kapott vacsorára (meg holnap is). De senkinek nem ajánlom!

Ráadás: Hajni hozott nekem a vásárból sült gesztenyét :)

Advent tizenkilencedik ablaka

Takarítás.

Jó van, elfogadom, ez van az ablakba.
Néha muszáj.





De akkor is a takarításban semmi öröm sincs.
A takarítás a hiábavalóság allegóriája. Olyan hiábavaló, mint a fésülködés :)

Ráadásul ilyen hülyeségre nagyon megéhezi az ember.
Gyorsan csináltam egy olyan halas trutyit:

Wasabis halas tészta

Főtészta

Olajoshal

Tejfől

Wasabi por

Gyömbér reszelve

Citromlé

Só, kapor

Keménytojás

Advent tizennyolcadik ablaka

???????? Nuku!!!

Advent tizenhetedik ablaka

Nos, akkor most má' tényleg készüljünk a karácsonyra!

Szódabikarbónás karácsonyfadísz:
http://www.mindenegybenblog.hu/eletmod-egeszseg/igy-keszits-hofeher-karacsonyfadiszt

Én is követtem a receptet. Nekem valahogy túl lágy lett, és leragadt az alja, ezért keményítőt használtam lisztezésnek, hogy boldoguljak a formázással.
Rajtam és a konyha padlóján több fehér por volt, mint a ... deszkán. Ho, ho, ho, hó!
Jó móka volt gyúrkászni, de csak holnap derül ki, sikerült-e. Most szárad.

Advent tizenhatodik ablaka

Ismeritek a P. Mobil dalt:

"Vigyázz, mert turisták jönnek
Csak saját szemüknek hisznek
Tétlenül ne állj itt dísznek
Vigyázz, mert turisták jönnek!...."

Kényszeresen ezt dúdolom magamban mióta hazajöttünk. Alexszel elugrottunk egy kis hangulatért a karácsonyi forgatagba, megnéztük mi újság a belváros közepén. (Vörösmarty tér, Erzsébet tér)

Forgatag sehol, hangulat lapos, árak az egekben, hazai ízektől is többet várnék... Láttam azért szép dolgokat és jól szórakoztam, de lássuk be nem nekünk pakolták ki a drága portékákat.

Itt a házak egy idő után összenyomják az embert, az utcák szűkek, a terecskék két lépéssel véget érnek, ja a horizontot ne is keresd. Menjünk haza! Kőbánya! ÚÚjhegy!

Ismeritek a Kowalsky dalt:

"... Felejteni, honnan jöttél,
Mintha tükörbe köpnél.
Vagy-de mintha nem is lennél.

Gallérig aranyban,
Vagy egy sarkon szakadtan.
Aki ugyanaz marad, az a legszabadabb,
Az a pokolból visszajön: egy darabban!..."

Advent tizenötödik ablaka

Hiába zötyögött a hétköznap a szokásos kerékvágásban, nem tudtam lerázni azt a valamit ami rám nehezedett.
Aztán elkezdtem keresni azt a régi rajzomat, ami sokkal jobban megmutatja ezt az érzést. Persze mire megtaláltam áttúrtam jó pár dobozt, mappát, és a kezembe vettem a már elfelejtett képeket.

Tehát mégis került az ablakba valami. Újra felfedeztem dolgokat.

Nem csak a saját firkáimra gondolok. A vacsorát például Anyu recept gyűjteményéből bányásztam: Gábris levese (zöldséges paradicsomleves húsgombócokkal meg tésztával). Jó lett, bekerül a repertoárba.
Egy régen látott magyar filmre is rácsodálkoztam:
6:3 avagy játszd újra Tuti.
Most is nagyon tetszett. Tudjátok Eperjes a főszereplő. Viszaugrik '53-ba, amikor a 6:3-as győzelmet aratja az Aranycsapat, de ő már tudja mi lesz, és nem csak a meccs eredményét ... A legkisebb szerepet is remek színészek játszák, de legjobban  Cseh Tamásnak örültem, olyan régen láttam.

Advent tizennegyedik ablaka

A mai ajándék egy fán lógott.

Itt a lakótelepen "kedves" szokás a repül a, repül a játék.
Repül a ... Repül a ... tojás!
Repül a ... Repül a ... tévé!
Repül a ... Repül a ... kakas fej!
Repül a ... Repül a ... z odaégett süti, tepsistől!
Repül a ... Repül a ... papagáj!
Repül a ... Repül a ... teafilter!
Repül a ... Repül a ... cipő!
Repül a ... Repül a ... z ablak üveg, mert útjában volt a repülő tárgynak!
(Ez csak szerény válogatás a repertoárból)

Az utam a legkreatívabb ház mögött vezetett, és a fán valami fityegett. Madár etetőnek túl ergya, ezért közelebbről is megnéztem. Egy egész spulni selyemszalag, amit márka címkézésre használnak. Oké. Lerángattam a fáról. Vittem haza. Egy bütykölős varrónőnek ez nagy kincs. (Összehúzónak, pántnak, bárminek jó, na). Tehát Tesómé a spulni, enyém a nagy gubanc.

Advent tizenharmadik ablaka

 "Deres mááár a hatááár..."
Harapni lehetett a levegőt, olyan friss-hideg volt reggel. A fű ropogott, és a dér finom  fehér kontúrral szegte be a levélkéket. Még a nap is opálosan hunyorgott, mintha bele lenne fagyva az égboltba.
Szeretem az ilyet, na.
Jonatán szintúgy fel van dobva ettől. Úgy pásztáz, szimatol, mintha a Bakonyban vadásznánk nyúlpaprikásra.
Irányított hülyeséggel le kell vezetni a bigi-energiát: feladatsor, jutalomfalat, kis jaszkari, jutalomfalat, füvezés (mirelit), jutalomfalat, kergetős bújócska a garázsok körül, jutalomfalat, gyaloglás, jutalomfalat... Jó, akkor most már menjünk haza reggelizni!

Került az ablakba még Tesóm jóvoltából (vedd úgy, hogy karácsonyra kaptad) gumicukor ellátmány, és helyes kis süti kiszúrók. Egyáltalán nem célzás, hogy süssek má' valamit

Advent tizenkettedik ablaka

Egy laza napot kaptam.

A kamuibijóskönyv azt írja, ha Advent 12. napján a hold pirkadatkor delelőn áll, akkor próbáljunk lazítani és csak olyan dolgokat cselekedni amihez kedvünk van.

Én így tettem (már a lehetőségekhez mérten).

• Bár "közelít a tél", jó kis kutyaséták a szikrázó napsütésben, és metsző szélben, ami kipucolja szmogot a fejekből is.
• Baráti csevegések.
• Filmes dagonya: Sons of Anarchy meg Supernatural.
• És szól a ROCK. (Meg a többi zene) Legújabb kedvenc dal:

• Kajálás. Pár perc pörc. Mmmm...és hmm...

Advent tizenegyedik ablaka

A meglepetés ajándék a hócsillaghullás.

Kutyaséta:
- Na, már megint esik az eső - morogtam.
De ez fehér.
Végre hó!
Akkor miért kopog?
Jég?
Elkaptam párat a kabátujjal. Szabályos, három millis, tömör, vastag csillagocskák voltak, mint a díszcukrok a sütin. Jonatán is valami flancos bejglire hasonlított egy pillanatra.

Az öt perces csillaghullás hamar elolvadt és kívánni is elfelejtettem, (bár lehet, hogy így nem is ér). Lerajzoltam, mert fotózni úgy se tudtam volna.

Advent tizedik ablaka

Hopsz!
Majdnem elfelejtettem a bejegyzést.
A szokásos dolgok folytak, mentek, történtek, de én egy fia ablakot nem láttam nyílani.
A pikulába!

Advent kilencedik ablaka

A karácsonyi kaktusz nagyon igyekszik, mert újból elkezdett virágozni.
Eső ajándék.

De amin igazán meglepődtem az kedvenc rémromom:
Reggelre az újhegyi szellemházra fel volt tűzve egy zászló.
Persze egyből el kezdtem röhögni.
Ez valami vicc? Nemzeti szellemház?
Vagy ott felejtettek egy rabot, amikor elköltözött a börtön, és így jelez, hogy még él?
Vagy a kíséretetek és a mumusok számháborúztak az omladékban? És ki nyert?
De az is lehet, hogy ez valami kőbányai urbánus társasjáték, mert már más üres épületen is láttam zászlót lobogni. Lehet, hogy a kihívó fél kitűzi, a másiknak meg meg kell keresni és leszedni? Minél hülyébb helyen van annál jobb :)
Azt hiszem sosem tudom meg az igazságot... azért gyorsan lefotóztam a titokzatos lobogót a lemenő nap fényében.

Advent nyolcadik ablaka

Ma a kételkedést kaptam.

Amit fél napig rajzoltam, azt két másodperc alatt összetéptem, mert...
Mert Lucifer be szólt, és egy szemöldök rándítással minden hibára rámutatott. Krrr...

Kezdhetem elölről.

Bár így gyűrve, cincálva nem is olyan rossz.









Csak nem ez volt a feladat! :)

Advent hetedik ablaka

Ezért az ajándékért megdolgoztam.
Szóval lesz egy munka, könyv illusztrálás, de a próbarajzhoz meg kell találnom a témához és hozzám legközelebb álló technikát.
Legyen mesélősen aprólékos, és egyben laza. Karakteresen tónusos, viszont színeket is kell majd használnom. Ezért a rajzszenet választottam alapnak, erre jönnek akvarellcerkával a részletek és színtelítettség rétegei. Nem mindegy a papír se. A szén, a pasztell szeret megkapaszkodni, a vízoldhatós ceruzáknak meg nem jó, ha vékony a papírunk (felpúposodik a víztől). Méret? Fecniken nem férek el, no és legalább 20 db ugyanolyan alap kell. A keresgélés firkálással jár. Sokszor rossz úton indultam (az Ózban Dorothynak könnyű: mindig a sárga téglán...). Hmm... Ezzel az utolsó rajzzal, már elégedett voltam, csak a téma lesz más.

Tehát a végeredmény:
90 g-os, A/3- as bordázott rajzblokk, szén, akvarellceruza.

Akkor elég a dumából, most már neki láthatnál a tényleges feladatnak is! - Jóvanaa.

Advent hatodik ablaka

Mikulás ide, Mikulás oda ez az ablak üres. Hacsak nem számítom ajándéknak az önuralom készségét , amivel elviselem a Dani nevű kiskorú energiavámpír jelenlétét.

A jövő menthetetlen, ha csak ilyen gyerekek vannak...

Advent ötödik ablaka

A szokásos hajnali felületes alvás után úgy visszazuhantam az álomba, hogy csak fél nyolckor ébredtem, ami nálam már rekord. A kutyám dettó: Jonatán nagyon daimón.
Az álom nagyon fontos, sokszor ott rendezek el dolgokat (semmi ezo-izé, csak egy kis mindennapi psyché), és bosszantó mikor nem emlékszünk dolgokra. Mos is még tovább dolgozott az álomtörténet utóhatása, amíg el nem halványult az ösvény, és a melankólia maradt utána.
Nahát, miket találni az ablak mögött!
A melankólia fontos, amit nem úgy kell érteni, hogy puff életuntan lődd főbe magad. Dehogy! A melankólia olyan szórakozott lelki állapot, ami megalapozza az alkotás, a cselekvés, a gondolkodás várát.
(Hű de fennköltek vagyunk ma :)
Ilyenkor engedek a sodrásnak, semmi dac, Figyelek, most úgyis csak befelé vezet út.
Nézd Dürer rézkarcát!
Bár nem értem világosan az ő régi jelképvilágát, a melankólia szerinte se a búskomorsággal egyenlő, inkább egy érzékeny, nyugodt, távolságtartó látásmód.

Szonett

 Álomból érkeztem, túl hirtelen

vetve testem a reggel karjába.

Valahol elhagytam jobbik felem?

Ködölelés, még a szél is kába.

Fordulok, s fejemre paplant húzva

elmerülök a fekete térbe.

Visszaalszom, tudnom kell a választ!

Álomból érkeztem, az eszmélet

 nem érti, mi történt, nem ért semmit,

mert ott élem, itt érzem a hiányt.

De amíg e két világ közti híd

én vagyok, 'min a szellem átsétál,

van remény, hogy a résbe illő formát

meglelem, bármelyik parton vár rám!

Nyugi, nincsenek kedélyes ösztrogén hullámzás problémáim, bár mindjárt telihold lesz. VaAúúúú!

Advent negyedik ablaka

Kisütött a NAP! Látni a kék eget, fényárba úszik a szoba, a növényeim lubickolnak a napsugarakban, a kocsonya meg remeg az erkélyen, mert fél, hogy megolvad.

Ilyen jó időben persze, hogy kirongyoltunk a Sportligetbe és Artúrék is csatlakoztak. Remek ajándék volt a verőfényes séta a szürke locspocs után.

Tesómtól megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy új szemüveget. Most lett kész, el is mentünk érte.

LÁTOK!