A vasárnapi verselő remekül mulat ezen a két történeten.
______________________________
Ballada a három patkányról
Ott, ahol a Ferencváros Hinti báját szerteszét, Egy pazar, nagy pince mélyén Három patkány éldegélt. Három patkány, három testvér Pajkos, fürge és bohó, S mint az ifjúsághoz illik Folyton éhes és mohó. Volt a kedves pince mellett Egy csemege-bolt, Ahol csupa elsőrangú, Finom holmi volt.
Egyszer, éjjel a legelső Fürge patkány útra kelt, Hogy a boltból átcsempésszen Egy kis finom eledelt. Lábujjhegyen járt a polcon Elkerülve minden zajt, Megevett egy adag sajtot Rá volt írva "Gróji sajt". Föl is fordult nyomban tőle, S lett belőle holt - Mert a finom gróji sajt, az Hamisítva volt!
A második ifjú patkány Bánatosan útra kelt, Hogy a boltból átcsempésszen Ő is egy kis eledelt. Lábujjhegyen járt a polcon, Mert a bölcs mindig vigyáz, Nekiesett egy gyümölcsnek, Rá volt írva "Ananász". Föl is fordult nyomban tőle, S lett belőle holt - Mert a finom ananász is Hamisítva volt.
A harmadik ifjú patkányt Lesujtotta a dolog. Sírni kezdett: "Nem élem túl, Én is inkább meghalok. Társak nélkül egymagamban, Így az élet mit sem ér..." S hősiesen patkánymérget Vett a boltba háromért. Ez a patkány ma is él még, Hogyha meg nem holt, Mert a patkányméreg is csak Hamisítva volt!
______________________________
A modell
Egy egyszerű kültelki lányka (Tizenhat éves, jó falat) "Leszek modell!" Így szólt magában És egy festőhöz fölszaladt. Mert megfelelt az arc, a termet, Így szólt a piktor: "Aktra termett E karcsú test... e két halom... Vetkőzz hamar le, angyalom!" És mert a célhoz ez vezet, A kis modell levetkezett.
Mit tudta ő, a balga gyermek, A neveletlen vadvirág, Hogy fölfedezve már a szappan, És él vele a nagy világ. Mert fogyatékos volt a teint-je, A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye! E karcsú test... e két halom... Izé... gyerünk csak angyalom, Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar, Segítünk rajta csakhamar."
És karon fogta, ahogy illik, A fiatal, de balga nőt, A szomszédos fürdőszobába Diszkréten átvezette őt. Ott állott martalékra várván A kád... fenékig csupa márvány! Ami fürdőnek a jele, Színültig vízzel volt tele. Festőnk a kádra mutatott, Köszönt és eltűnt: "Jó napot."
Elmúlt egy óra meg nehány perc – A lány nem jön ki. Ej mi ez? A piktor hosszasan eltűnődik: "No, most már szörnyen tiszta lesz!" Benyit, ijedten hökken vissza: Ott áll a lány, a vizet issza És keservesen sírni kezd: "Én nem bírom kiinni ezt! Ha mindig ennyit inni kell, A fészkes fene lesz modell."