A PÓK ÉS A LÉGY I.
Egyszer a vándorlégy bekéretszkedett éjszakára a keresztes pók
szerény hajlékába. Az be is fogadta, hisz oda künn zuhogott az eső.
A légy éhes volt: vacsorát követelt. A póknak csak egy
falatka kolbászkája volt, amit másnapra tartogatott, de jó szívvel odaadta a
szemtelen légynek. Az befalta rögvest, bár fitymálva kevesellte az adagot, sőt
állottnak titulálta. A fekhely sem felelt meg az igényeinek. Szemeit megvetően
jártatta körbe a kopott kis pók szobán:
- Oh, te szegény, nem telik többre, mi? - veregette meg
leereszkedően vendéglátója vállát.
A pók éktelen haragra gerjedt. Egy ökölcsapással megölte a
legyet, és felfalta.
Tanulság: Ne élj vissza a vendégszeretettel!
A PÓK ÉS A LÉGY II.
Egyszer a vándorlégy bebocsájtást kért éjszakára a keresztes
pók házába, mert ítéletidő tombolt az vidéken. A pók húzta a száját, mégis
beengedte a legyet.
Elé lökött egy száraz kenyérvéget, alvóhelyként meg a
szalmazsákra bökött. A légy szépen megköszönte, majd vigasztalva megveregette házigazdája
vállát:
- Oh, te szegény, nem telik többre, mi?
A pók éktelen haragra gerjedt. Egy ökölcsapással megölte a
legyet, és felfalta.
Tanulság: Ne értsd félre a helyzeted!
A PÓK ÉS A LÉGY III.
Egyszer a vándorlégy a keresztes póknál lelt menedékre a
vihar elől.
Meleg vacsora után puha ágy várta a legyet, de mielőtt
pihenni tértek volna kedélyesen elbeszélgetett a pókkal a kandallónál, a pattogó
tűz mellett.
A pók mégis éktelen haragra gerjedt. Egy ökölcsapással megölte
a legyet, és felfalta.
Tanulság: Ne légy légy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése