Vámos Miklós: Szitakötő (könyvjelző)

50-es, 60-as, 70-es évek, napjain és még tovább.
A 8-ak szövetsége egy gyerektáborban kezdődik. Szaggatott részletekben be-be pillantunk az életük szakaszaiba, hogy alakul barátságuk, hogy hányja-veti őket a társadalmi és politikai hullámverés. Egyéniségük hogy edződik, formálódik vagy törik az élet során. Hogy kapaszkodnak egymásba, mennyire ragaszkodnak egymáshoz, miként hatnak egymásra, szóval meddig tart a barátság.
Mindegyik karakterben találtam valami szerethetőt, vagy ismerős vonást, miközben élveztem az adott korszak dumáját, eszméit vagy téveszméit.
Nem pont az én nemzedékemről szól, de sok személyes jelenet telibe talál. A vicces részeken úgy nevet az ember, mintha magán röhögne, a szomorú vagy keserű témák meg nagyon is valós súllyal nehezednek rám. És már nem csak irigylem a 8ak barátságát, de azt érzem tán bevennének "kültagnak".

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Sírós-nevetős

Külcsín: 6 pont (masszív kötés, jó fogni, szép tükör, a borító kellemes, de a tartalom hangulatát nem sugározza)

Újrázás: 10 év múlva

Tanulság: Az idő koptat, a barátok csiszolnak

The walking dead

   Nagymama egyre aggodalmasabban hallgatja nagy hévvel mesélő unokáját.
   – ....és jöttek, jöttek, de a géppuskával lelőtték az ellenséget, dzs-dzs-dzsiii! És mind meghalt!
   – Ugye tudod, hogy a filmekben azok a bácsik nem igazából halnak meg? – próbálja tisztázni a helyzetet  a nagymama.
   – Persze! – bólogat nyugtatóan a kisfiú, és egyből rávágja – Mert azok ZOMBIK!

(Ennek a beszélgetésnek egyszer a monori vonaton voltam fültanúja)