A nap folyamán bármikor felbukkanhat az ABLAK, ami mögött bármi lapulhat. Vagy lehet, hogy nem figyelek elég éberen, és ha én nem vagyok nyitott, akkor az ablak is zárva marad, s üres kézzel zárom a napot.
Kezdem! (De meglehet hogy csak a szokásos meseéhségem és fantáziafüggőségem vezet:)
Kint már tegnap este óta esik az eső. Hideg van, sötét, hiába kelt fel a nap.
Egy rozsdafarkú billegető szállt az erkély rácsára. Kicsit ideges. Bizalmatlanul lesi ahogy az ablakon keresztül fényképezem. Megpróbálom óvatosan kinyitni az erkélyajtót, hogy közelebb kerüljek, de amint én is a látómezejébe kerülök: huss, már ott sincs.
Nesze! Kellett erőltetni? A kismadár inkább elhúzott a menedékből, most ázik valahol, nekem meg nincs szuper kapásom, csak egy jóindulattal művészinek nevezett tónusképem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése