Az álom nagyon fontos, sokszor ott rendezek el dolgokat (semmi ezo-izé, csak egy kis mindennapi psyché), és bosszantó mikor nem emlékszünk dolgokra. Mos is még tovább dolgozott az álomtörténet utóhatása, amíg el nem halványult az ösvény, és a melankólia maradt utána.
Nahát, miket találni az ablak mögött!
A melankólia fontos, amit nem úgy kell érteni, hogy puff életuntan lődd főbe magad. Dehogy! A melankólia olyan szórakozott lelki állapot, ami megalapozza az alkotás, a cselekvés, a gondolkodás várát.
(Hű de fennköltek vagyunk ma :)
Ilyenkor engedek a sodrásnak, semmi dac, Figyelek, most úgyis csak befelé vezet út.
Nézd Dürer rézkarcát!
Bár nem értem világosan az ő régi jelképvilágát, a melankólia szerinte se a búskomorsággal egyenlő, inkább egy érzékeny, nyugodt, távolságtartó látásmód.
.jpg)
Szonett
Álomból érkeztem, túl hirtelen
vetve testem a reggel karjába.
Valahol elhagytam jobbik felem?
Ködölelés, még a szél is kába.
Fordulok, s fejemre paplant húzva
elmerülök a fekete térbe.
Visszaalszom, tudnom kell a választ!
Álomból érkeztem, az eszmélet
nem érti, mi történt, nem ért semmit,
mert ott élem, itt érzem a hiányt.
De amíg e két világ közti híd
én vagyok, 'min a szellem átsétál,
van remény, hogy a résbe illő formát
meglelem, bármelyik parton vár rám!
Nyugi, nincsenek kedélyes ösztrogén hullámzás problémáim, bár mindjárt telihold lesz. VaAúúúú!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése