B.Ú.É.K. 2014!

Természetfeletti évet kívánok mindenkinek 2014-re!

Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2033 (könyvjelző)

A moszkvai metró nem csak óvóhely és utolsó menedék az emberiség maradékának, de a régi, felperzselt világ sűrített, sötét tükörképe is. Ebben az ismeretlen labirintusban indul útnak Artyom megmenteni a saját állomását, vagy az egész Metrót. És mint valami lovagregényben, ahol az ifjú kiválasztott küldetése során megannyi akadállyal mérettetik meg, Artyom is megküzd a szőrnyű alagutak és a saját rémálmaival. Találkozik az eltorzult ideológiák csapdáival, megmagyarázhatatlan gyilkos látomásokkal, különleges emberekkel, kegyetlenséggel és önfeláldozással. Ostoba filozófiák és vesékbe látó mesék közül kell megtalálnia az igazságot, megéreznie a helyes utat a vaksötétben vagy a kápráztató neonfényben. Persze minden lépésért harcolni kell a föld alatt és a föld felett is. Hátborzongató mutánsok a könyvtárban, a megolvadt épületek közt ólálkodó rémület, a halálosan sugárzó Kreml, hipnotikus kannibálok, falkában vadászó szörnyek... Csoda, hogy túléltem ezt a könyvet!

• Stílus: 10 pont 
• Tartalom: 10 pont 
• Hatás: 10 pont 
• Hangulat: KövetniSajátUtunkatMindenKétségenÁt 
• Külcsín: 10 pont A borítórajz ismét hatásos. Mínusz 2 pont, mert sajna hiába kerestem a metró térképet, lemaradt az útmutató. És olyan erős karakterek vannak a történetben, hogy az rajzért kiált. 
• Újrázás: muszáj lesz. Legkésőbb 2033-ban. 
• Tanulság: Küzdve küzdj és ... és hiába minden 

Eva Hornung: Kutyafiú (könyvjelző)

Moszkva elkeserítő külvárosi negyedében kit érdekel egy elhagyott négyéves gyerek? Senkit, csak egy kutyát, aki befogadja a falkába a hozzájuk csapódott ember gyereket és  saját kölykeivel neveli.
A szeméthegy árnyékában egy romos templom pincéjében van a fészek, ami igazi otthona lesz Romocskának a kutyafiúnak.
Nagyon éles, szemléletes képet kapunk, hogy hogyan alkalmazkodik a farkastörvényekhez, miközben ember-énje is beépül abba a vad, okos, kíváncsi, de egyben óvatos személyiségbe, amivé válik.
A történet kegyetlen, nagyon izgalmas és tudod, hogy nem lesz jó vége.

Amellett, hogy lerágod a körmöd, egy csomó kérdést és kétséget hagy benned ez a könyv:
- az emberi környezet nem mindig embernek való
- az intelligencia nem kor, neveltetés vagy faj függvénye
- honnan tudod mi a rossz?
- az emberi faj az alkalmazkodásban és a kegyetlenségben viszi a pálmát
- mihez légy hűséges? Társadalom? Falka? Vér? Család?
- mikor add fel?

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Foggal-körömmel az életbemaradásért és a falkáért, de hová is tartozom?

Külcsín: 10 pont Egyszerű mégis rafinált a borító

Újrázás: talán, majd ha kihevertem a hatását

Tanulság: Tisztelj minden életet, még a sajátodat is

Marcellus Mihály: Aquincum farkasa (könyvjelző)

Történelem és természetfeletti erők kavarognak Pannónia határ vidékén, ahol a Római birodalom ereje keveri a politika lapjait (legalább is ők így hiszik). Egyenlőre a Duna megvédi az elbizakodott légió-várost a keltről érkező népektől. Békében hízik Aquincum. Elnyomott vagy beolvasztott kelták élvezhetik a romanizáció áldásait. Apelláta nincs, szerencsére mindig van aki reménytelen ügyekért is harcol, és mi persze vele vagyunk.

Stílus: 7 pont (sok a nem helyénvaló jelző, néha dagályos, máshol meg űrt érzek, várnám a kifejtést)

Tartalom: 9 pont

Hatás: 5 pont

Hangulat: A hatalommal csak egy rém tud dacolni

Külcsín: 5 pont (A betütipus nagyon találó, viszont az egyensúlyt lehúzza az elnagyolt arány, no és hiányoltam a térképet is, főleg mivel valós helyszínen játszódik misztikus történetünk)

Újrázás: nem lesz, de Aquincumról keresek még valami könyvet

Tanulság: Örülök a népvándorlásnak. Vesszen Róma!

Gyors pogácsa a jó pogácsa

Kipróbáltam egy receptet, amit Andi talált, persze kicsit több cuccal.

40dkg liszt

25dkg margarin

2dl < tejföl (amennyit felvesz a tészta)

30dkg reszelt sajt (20 a tésztába, 10 a tetejére)

1 csomag szárított élesztő

3 teáskanál só

csipet szerecsendió, pirospaprika

1 tojás a kenéshez

Összegyúrom. NEM kell keleszteni. Apró pogácsákat szaggatok az ujjnyi vastagra nyújtott tésztából. Tetejét tojással megkenem, sajttal megszórom.

Meleg sütőben pirosra sütöm.

Megpróbálom kivárni, hogy kihűljön. Gyorsan kész és gyorsan fogy.

Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2034 (könyvjelző)

Túllépve az előítéleten (milyen lehet egy olyan regény, amiből számítógépes játék készül?), engedve a borító csábításának, ismét orosz fantasy (vagy sci-fi?) került a karmaim közé.
A világot a végső atomháború percek alatt elsöpörte. A moszkvai metróban rekedt vagy időben bemenekült emberek túlélték. 20 éve élnek a föld alatt különböző szervezetek, kasztok, ideológiák köré csoportosulva. Fizetőeszköz a töltény. Az elhagyott, sérült alagutak, állomások csak veszélyt tartogatnak.
A történet egy külső közösségben kezdődik, ahol nemhogy állandó harc folyik a mutáns ellenséggel, de most még a kapcsolat is megszűnt a többi állomással. A feladat adott, és megkezdődik főhőseink reménytelen vándorlása.
Huter egyértelműen a húzóerő. Megy, megy célja felé, mint egy jégtörő. Kiismerhetetlen, sötét erő sűrűsödik tekintélyes alakjában, amit valami régi sérülés roncsolt érzéktelen maszkká. Mágnesként húzza magával a történetekért rajongó öreg Homéroszt, aki saját regényének hősét látja benne. Persze kell egy hősnő is. Küldetésük során a fiatal Szása csapódik hozzájuk, aki apjával egyedül élt eddig, kirekesztve a közösségből. Talán ettől maradt tisztább és sugárzóbb, ami még a dermedt lelkű Huntert is felolvasztja.
Mutáns szörnyek, elkorcsosult emberi roncsok, sugárveszély, látomások, kapzsiság, bosszú, mocsokból felbukkanó szépség, marcangoló emlékek, a filozófia imbolygó mentsvára és megannyi ismeretlen történet kavarog és suttog a hajdan fényűző moszkvai metró állomásain és az alagutak bénítóan sötét zugaiban.

• Stílus: 10 pont 
• Tartalom: 10 pont 
• Hatás: 10 pont 
• Hangulat: SötétKilátástalanDeAzAlagútbanPislákolARemény 
• Külcsín: 10 pont Nagyon jó a borítórajz, bár a fejezetek közt is szívesen nézegettem volna több Grecsko képet. Puha kötésű, ragasztott, nagy alakú, de stabil, könnyű a fogása, és a borító fülek ki-behajtva könyvjelzőként is használható. Ja, és térkép is van ( jelezve állomást, veszélyt, fennhatóságot), hogy eligazodjunk a moszkvai metró labirintusában. 
• Újrázás: biztos, és a könyvtárba levadászom Dmitrrry másik két könyvét is. 
• Tanulság: Szépség, művészet és fantázia nélkül lehet élni, de minek

Fújd fel!

Biztos mindenki ismeri a felfújtat, mégis leírom,

hátha elfelejtettétek, mit is lehet kezdeni a maradék zsömlével, kiflivel.

Zsömle (minimum 4, maximum 10db)

Tej (a zsömléktől függ)
Cukor (annyi evőkanál, ahány db zsömle)
Tojás (feleannyi mint zsömle)
Vaníliás cukor
Tetejére esetleg alma, vagy túró, vagy mazsola
Sárgabarack lekvár
Zsír, morzsa

A szikkadt zsömléket egy tálba cincálom, megszórom vaníliás cukorral, és annyi tejet locsolok rá, amitől jól megszívja magát, had tocsogjon. A megfelelő méretű tepsit kizsírozom, morzsával megszórom, és a zsömle darabokkal szépen, egyenletesen kirakom. A tetejére reszelt alma is jöhet, de szoktam rá túrót, mazsolát stb rakni, vagy semmit se.
A tál alján maradt tej, ebbe ütöm az egész tojásokat, és jön a cukor. Keverem.
Ezt a masszát ráöntöm a művemre úgy, hogy mindenhová jusson. Meleg sütőbe tolom, és pirosra sütöm. Általában a széle ropogós, a belseje puha, szaftos. Amíg meleg, a tetejét baracklekvárral megkenem.
Jó forrón, hidegen, azonnal és másnap is. Valaki csokiöntettel nyomatja.

Vámos Miklós: Szitakötő (könyvjelző)

50-es, 60-as, 70-es évek, napjain és még tovább.
A 8-ak szövetsége egy gyerektáborban kezdődik. Szaggatott részletekben be-be pillantunk az életük szakaszaiba, hogy alakul barátságuk, hogy hányja-veti őket a társadalmi és politikai hullámverés. Egyéniségük hogy edződik, formálódik vagy törik az élet során. Hogy kapaszkodnak egymásba, mennyire ragaszkodnak egymáshoz, miként hatnak egymásra, szóval meddig tart a barátság.
Mindegyik karakterben találtam valami szerethetőt, vagy ismerős vonást, miközben élveztem az adott korszak dumáját, eszméit vagy téveszméit.
Nem pont az én nemzedékemről szól, de sok személyes jelenet telibe talál. A vicces részeken úgy nevet az ember, mintha magán röhögne, a szomorú vagy keserű témák meg nagyon is valós súllyal nehezednek rám. És már nem csak irigylem a 8ak barátságát, de azt érzem tán bevennének "kültagnak".

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Sírós-nevetős

Külcsín: 6 pont (masszív kötés, jó fogni, szép tükör, a borító kellemes, de a tartalom hangulatát nem sugározza)

Újrázás: 10 év múlva

Tanulság: Az idő koptat, a barátok csiszolnak

The walking dead

   Nagymama egyre aggodalmasabban hallgatja nagy hévvel mesélő unokáját.
   – ....és jöttek, jöttek, de a géppuskával lelőtték az ellenséget, dzs-dzs-dzsiii! És mind meghalt!
   – Ugye tudod, hogy a filmekben azok a bácsik nem igazából halnak meg? – próbálja tisztázni a helyzetet  a nagymama.
   – Persze! – bólogat nyugtatóan a kisfiú, és egyből rávágja – Mert azok ZOMBIK!

(Ennek a beszélgetésnek egyszer a monori vonaton voltam fültanúja)

Variációk trutyira

Mit is főzzek?

Sokszor improvizálok:

• amit éppen megkívánok
• ahogy másoktól hallottam
• azt használva, ami épp otthon van.

___________________________________________________

HALTÉSZTA

Kifőzőm a tésztát, hozzákeverem a halat

(nem baj ha összetörik), és az olajból is csurgatok rá.

Majd szép sorjában a többit is hozzá kutyulom. Kész

• Száraztészta 250g            
• Olajos hal 2 doboz
• Főzőtejszín kb. 2dl
• Mascarpone 250g
• Ecetestorma 2 evőkanál
• Kapor frissen vagy fagyasztóból
• Só

___________________________________________________

SPENÓTOS (Shrek)METÉLT

A felengedett spenótot megpárolom, tejszínnel felengedem,

fűszerezem, lisztet szórok rá és hozzá keverem a mascarponét.

Kicsit még rottyan. (Ha kell botmixerrel  krémesítem)

Ezt a zöld iszapot ráöntöm a kifőtt metélttésztára.

Rászelem a tojásokat, kicsit elegyitem, reszeltsajttlal megszórom. Kész.

• Metélttészta 250g
• Mirelit spenót 500g
• Főzőtejszín 2dl
• Mascarpone 250g
• Főt tojás 3db
• Reszeltsajt a tetejére
• Só, bors, fokhagyma, liszt

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik (könyvjelző)

No most úgy teszek, mintha nagyon rendes, szorgalmas naplóíró lennék, és eztán bejegyzem, hogy éppen mit olvastam.

Igen: orosz könyv. Orosz hangulattal. Kimondhatatlan, megjegyezhetetlen orosz nevekkel, orosz bürokrata mesehősökkel, túlkomplikált sci-fi elméletekkel.
Klasszikus alapokon az önmagát kinevető tudóshumor keveredik a szürrealista, kancsalító röhögéssel.

Egy leningrádi programozó vidéki útja alkalmával belecsöppen a boszorkányok és varázslók elvtársi világába, ami tudományos és hivatali rendszerbe sorol minden "csoda" dolgot, még a fekete macskát is. Központjukba (BOVATKI: Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete) épp programozót keresnek. Szása persze kötélnek áll, és ő meséli el első napjait, beilleszkedését, ez intézet életét. Megismerjük a a stikkes, rémisztő, vagy csak furcsa kollégákat. Kedvencem Vityka Kornyejev, aki masszívan bunkóláda és mániája egy bizonyos dívány, amit folyton ellop szigorúan tudományos meggyőződésből. Mert itt folyton kutatnak, kísérleteznek, értekeznek, magyaráznak, számolnak (még a boldogságot is valami egyenletkén akarják definiálni). A szovjet bürokrácia szatirikus rajzát is láthatjuk a regényben, ha akarjuk. Én remekül szórakoztam és a humor mellett találtam benne lírát, barátságot és gondolkodtató eszméket.
Szerintem Szása még többet is tudna mesélni, de ahogy ő mondja: ez már egy egészen más történet.

• Stílus: 10 pont
• Tartalom: 8 pont
• Hatás: 5 pont
• Hangulat: szatirikus
• Külcsín: 10 pont (Borító: Sallai Péter) mínusz 5 pont, mert nincs illusztrálva
• Újrázás: kitudja
• Tanulság: Csak kellő humorral legyél stréber

Vicces Firka Foltok

Ugrás (mindennapi rémtörténet)

A Nap szürkén kel, szürkén nyugszik.

P. úr felkel, eszik, dolgozik, alszik, ahogy szokás. Mindig így telnek a napok. Átlagember, nem lóg ki a sorból. Alapos, precíz, higgadt, faarccal néz a világba. Ez így természetes.

De ma valami megváltozott.

Nem, nem volt nyugtalanító álma. Egyáltalán nem szokott álmodni, de miután leállította az ébresztő pityegését, valahogy nem tudta besorolni önmagát a megnyugtató monotóniába, amit a mindennapoktól elvárt, és a papucsa sem volt a helyén.

A mosdó feletti tükörben megvizsgálta saját hamuszín arcát, kezét lassan felemelve mutatóujjával megérintette sima vonásait. Ellenőrizte tökéletes fogsorát, szimmetrikus választékot szántott engedelmes hajtincsei közé. Minden rutint elvégzett. Minden rendben volt. Még egy hideg, elégedett mosolyt is megengedett magának.

Ekkor mintegy gombnyomásra valami megmoccant a tarkója mögött. P. úr egy jelentéktelen pillanatig figyelte az apró motoszkálást, majd kimért vállrándítással lezárva az ügyet, egyenletes léptekkel a konyhába ment.

Már a kávéját kortyolta, amikor újra hallotta fejében a kellemetlen hangot. P. úr közönyös szeme felett csodálkozva ugrott ívbe a halvány szemöldök. - Mi ez? Recsegő rágás, csámcsogás. Mintha az agyvelőbe ásná be magát valami falánk féreg. - Hm, fura!

P. úr elsöpörte a keksz morzsával együtt szokatlan gondolatait is. Órájára nézett, csészéjét elöblítette, eltörölte. Gyakorlott mozdulattal felvette a kabátját és kilépett az ajtón.

A 7-es buszon mereven ült. A forgalom zümmögése csak pillanatokra altatta el aggodalmát. Mire a belvárosba értek már nem tudott egyébre figyelni csak a fészkelődő képzetre, aminek mohó állkapcsa rendíthetetlenül habzsolja az irányítósejteket. A kis élősködőre, ami a koponyán belül marta a velőt, egyre közelebb jutva a homlok kemény páncéljához, amiről eddig minden felesleges külső inger lepattant. De a fájdalom belülről támad. Majd beveszek egy fejfájás csillapítót.

Az irodaházban már rengeteg ember nyüzsgött. Itt végezte P. úr fontos és nélkülözhetetlen munkáját, eggyé olvadva a betonfalak makulátlan szürkeségével. Sóhajtva bólintott - Igen itt minden rendben lesz. Redben kell lennie! - És senkire nem nézve, senki elől ki nem térve, egyenes vonalban haladt a lift felé. Egyedül lépet be a zárt térbe, legalább is neki úgy tűnt, gépiesen megnyomta az indítógombot. P. úr szál egyenesen, szinte vigyázzban állt a mozgó téglatest közepén. Háta megfeszült, szája keskeny vonallá préselődött. Minden idegszála a homloklemezt kaparó férget figyelte. A neszezés végletekig erősödött, mintha a koponyacsontot acélpengével bontanák csikorgó darabokká.

Ez a rendellenes helyzet talán ki is billentette megszokott ritmusából, de a munka megy tovább. Már az íróasztala mellett ült zizegő, száraz papírokkal, mindenható statisztikák megnyugtató adatait iktatva. Szemét egyre összébb húzva koncentrált a számok végtelen soraira. Hiába, még a képernyő zsibbasztó fénye sem tudott segíteni, hogy életbevágó feladatára összpontosítson. Nyirkos penésszerű verejték ült ki a bőrén, ujjai meg-megcsúsztak a klaviatúrán, pedig egyre gyorsabb iramban, fogcsikorgatva gépelt. Gépelt, de mit is? Az érthetetlen jelek masszává olvadtak opálos tekintete előtt.

Mozdulatai lelassultak, csodálkozó ajkai szétnyíltak, amíg tétlen keze lecsúszott a karfára. Arcizma most már megadóan ellazult, a fejét feszítő élőlényt hallgatta, amint az az agyvelő utolsó maradékát szürcsölte fel, majd kíméletlen fogát a csontfalba mélyesztette, vastag barázdát hasítva minden csapással.

A homlok félelmetesen recsegett, megrepedt a szemöldök vonalában és egy robbanás háromszög alakú rést ütött a jobb szem felett, amiből szinte abban a pillanatban kispriccelt egy apró, tekergődző állat. Az íróasztalon vonaglott tovább nyálkás testével, de a szabad levegőn nem találta az életterét. Haldoklott.

P. úr felemelt egy nagyítót, hogy alaposabban megvizsgálja a férget, ami kínozta. Nézte végtag nélkül rángó testét, furcsán ismerős emberszerű pofáját amint fuldokolva tátog, és közben rászegzi hideg, grafit színű szemét. Szintelen bőrén rajzos minták pulzáltak, el- és feltűnve, ahogy fogyott a lény szuflája. Csákány formájú, borotvaéles fogai kifordultak a helyükből, az arc elfolyósodott a szenvedéstől, de még így is P. úr saját vonásaira ismert a most már mozdulatlan dögben.

P. úr mereven hátradőlve ült a forgószékben, amikor becsörtetett a soros takarítónő. Fontoskodva lepakolta az eszközeit, dudorászva kiürítette a papírkosarat és kitárta az ablakot is. Az áporodott irodába betört a friss szél, felkapott pár ostoba iratot, amik pár kör után szanaszét landoltak a padlón. A takarítónő csípőre tett kézzel, de megszeppenve kapta tekintetét P. úr felé, felkészülve a szidalmakra.

P. úr arcán enyhe pír jelent meg. Elmosolyodott, fürgén felállt, az asztallapról messze elpöckölte kínzójának hulláját, és a takarítónő mellé lépett. Összeborzolta annak vörösre festett haját, majd nekifutásból, páros lábbal dobbantva (ahogy az iskolában tanulta anno) átugrotta az ablakpárkányt.

Kacagva közeledett hozzá a föld. Zöld volt és aranyló barna. Az ég pedig kéklő tisztasággal engedte beszívni magát a szomjas tüdőbe.

P. úr most látta először a színeket.

Quimby - Kivándorló Blues

Nem tudom kiverni a fejemből ezt a dalt, bár nem is akarom.

Ez szól a beépített belső biolejácón.

Foltos süti (dangerous)

          KÉTSZÍNŰ KEKSZ

50 dkg liszt
20 dkg cukor
20-25 dkg puha margarin
2 tojás
1 csomag vaniliáscukor
citrom aroma
3 evőkanál kakaó

Összedolgozzuk a tésztát, de csak a felébe rakunk kakaót.
Folpack vagy nejlonzacskó segítségével kinyújtjuk és egymásra helyezve a kétszínű lapot, feltekerjük. (Variálhatjuk a mintákat márványosra vagy millefiori szerűre).
A becsomagolt rudakat a fagyasztóba szilárdra hűtjük. Utána kb 3 mm-es szeletekre vágjuk és sütőpapíron ropogósra sütjük a mintás korongokat. (vigyázz könnyen odakap és a kakaó keserű lesz!)

Sokáig lehet tárolni dobozban, de mivel ez egy veszélyes kétszínű keksz,
gyorsan és gondolkozás nélkül el fogom pusztítani.

JÓ játék: amikor gyurmázom a mintákat.

JÓ illat: amikor sütöm.

JÓ íz: amikor eszem.

És JOnatánnak is nagyon bejön.

Utóirat:
Persze megint variáltam. Nem akartam művészkedni, ezért egyszínűre váltottam és kihagytam a kakaót. Viszont a lisztből 10dkg-ot kókuszreszelékkel helyettesítettem. Nem egy bounty szelet, de így porhanyósabb lett, no és kapott egy kis csokicsurgást is.

Örökség

- Mit örököltél?

Házat, pénzt, földet vagy autót? Esetleg tehetséget, remek tulajdonságokat? De lehet hogy démonokat sóztak rád (az alkeszdémont biztos ismered), vagy alanyi jogon egy kis tüdőrákot? Kaphatsz stafétabotot is, amit vagy büszkén hordozol vagy lerázhatatlan koloncként vonszolsz tovább.

- Mit örököltél?

Hibás géneket? Szuper intelligenciát? Tíz kiló cukrot vagy titkokat, amit senki nem fejt meg? Nagyapád zsebóráját, anyád előítéleteit? Bátyád bicskáját, apád haragját, vagy "a körösztanyád térgye kalácsát"?

- Mit örököltél?

Csodás reggeliket meleg molnárkával az asztalon? Emlékeket? Rémálmokat? Sétákat vagy kijelölt utat? Szeretetet vagy űrt?

- Na mit is örököltél?

Az igazi örökség te vagy. Jól avagy rosszul de mindenki rajtad munkálkodik. DNS vagy a nevelés jogán gyúrnak, formálnak néha még az időn és téren is átnyúlva adnak hozzád tücsköt-bogarat.

- Te vagy az örökség, és most már csak rajtad áll, hogy őrzöd, elherdálod vagy szétosztod a hagyatékot.

Békés Pál: Vicc

Békés Pál remek kis "bélyegírásai" közt van egy vicc:

Mr. Sherlock Holmes és Dr. Watson kikapcsolódásra vágytak, és túrázni indultak a tóvidékre. Nappal hegyet másztak, estére sátrat vertek a tóparton.
Éjjel háromkor a mesterdetektív fölébresztette társát.
– Mit lát, Dr. Watson?
– A csillagok milliárdjait, Mr. Holmes.
– Helyes. És ebből mire következtet?
– Arra, hogy bolygónk a Galaxis jobb alsó szegmensében helyezkedik el.
– És még?
–  Arra, hogy földünk önnön tengelye körül forog.
– És még?
–  Arra, hogy ilyen összetettségű halmazt csak egy fölöttes tudat képes összefogni.
– Együttműködésünket megszakítom, Dr. Watson.
Ön alkalmatlan arra, hogy levonja a helyes következtetést.
– Mi lenne az, Mr. Holmes?
– Hogy ellopták a fejünk felől a kurva sátrat.

Bevadult csellósok

Ezek a horvát fiúk még mindig nagyon jól húzzák!
És a videó vágása, párbaj-ritmusa...uhh
Ezért felrakom a 2CELLOS-t.