Igen: orosz könyv. Orosz hangulattal. Kimondhatatlan, megjegyezhetetlen orosz nevekkel, orosz bürokrata mesehősökkel, túlkomplikált sci-fi elméletekkel.
Klasszikus alapokon az önmagát kinevető tudóshumor keveredik a szürrealista, kancsalító röhögéssel.
Egy leningrádi programozó vidéki útja alkalmával belecsöppen a boszorkányok és varázslók elvtársi világába, ami tudományos és hivatali rendszerbe sorol minden "csoda" dolgot, még a fekete macskát is. Központjukba (BOVATKI: Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete) épp programozót keresnek. Szása persze kötélnek áll, és ő meséli el első napjait, beilleszkedését, ez intézet életét. Megismerjük a a stikkes, rémisztő, vagy csak furcsa kollégákat. Kedvencem Vityka Kornyejev, aki masszívan bunkóláda és mániája egy bizonyos dívány, amit folyton ellop szigorúan tudományos meggyőződésből. Mert itt folyton kutatnak, kísérleteznek, értekeznek, magyaráznak, számolnak (még a boldogságot is valami egyenletkén akarják definiálni). A szovjet bürokrácia szatirikus rajzát is láthatjuk a regényben, ha akarjuk. Én remekül szórakoztam és a humor mellett találtam benne lírát, barátságot és gondolkodtató eszméket.
Szerintem Szása még többet is tudna mesélni, de ahogy ő mondja: ez már egy egészen más történet.
- Stílus: 10 pont
- Tartalom: 8 pont
- Hatás: 5 pont
- Hangulat: szatirikus
- Külcsín: 10 pont (Borító: Sallai Péter) mínusz 5 pont, mert nincs illusztrálva
- Újrázás: kitudja
- Tanulság: Csak kellő humorral legyél stréber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése