A többiek még nem értek haza.
Nekilátok, összedobom a vacsit, túrós tészta. Közben a dúdolgatás (A padlás) egyre erősebb, már szinte áriázom.
♪♫"...az égbolt nyitva ÁÁáááll...."♩♬
Megmámorosodva a saját hangomtól, szemeim előtt átsuhan egy hihetetlen karrier lehetősége...
♬"...mert kell egy hely..."♫
Ú, de jó vagyok!
...Aztán jön a kutyám, hogy van-e valami bajom, talán elnyestem az ujjam a szalonna vágás közben? Megnyugtatom. Puszi, puszi, aztán visszatekerem az egót a saját hullámhosszomra, és a kaja is ehető lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése