Robert Merle: Nekünk nem kel föl a Nap (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 5 pont (csak Merle tud rávenni egy tengeralattjárós könyvre)

Hatás: 10 pont

Hangulat: ...... Na de mégis csak egy atom-tengeralattjárón szolgálunk.

Külcsín: 9 pont

Újrázás: Majd akkor, mikor elfelejtem milyen szép a szabad égbolt.

Tanulság: "- a humor, amint tudjuk a bátorság egyik megjelenítési formája"

Azt írja a kiadó, hogy ezzel a Mele regénnyel még tartozott az olvasóknak. Na, ja, mert ez egy '86-os könyv. Csak ideért.

Hidegháború. Francia atom-tengeralattjáró.
A hajóorvos új fiú. Az ő beszámolójából tudjuk meg, milyen is bezárva lenni több hónapon át, a Napot se látva, titkos útvonalon cirkálva az óceán mélyén, felszerelve mindenféle világpusztító bombával, felkészülve mindenre, csak azért, hogy azt a mindent ne keljen használni.
Főszereplőnk kíváncsi, nyitott egyéniség, megfelelő tekintéllyel, ezért hamar befogadja a hajó legénysége, a tisztektől a hajósinasig.
A Doki folyton kérdezősködik, így mi is megismerjük a tengeralattjáró mechanikáját, a modern kütyük értelmét, használatát, a legénység szokásait, magángondjait, szlengjét, ranglépcsőit, sőt a napi menüt és a kantin szerepét is.
Sok ember összezárva, még ha válogatott társaság is, szintén robbanékony elegy. Ezt kell egyensúlyban tartani, rendel, tekintéllyel, humorral. Tehát nem mindegy milyen a parancsnokok példamutatása. (Fontos a MORÁL, ugye? Úgy-e?)

Robert Merle a szokásos emberismerettel és szeretettel ír. Közvetlen hangját a kritika, a humor, az aggodalom és belső gondolatok színezik számomra oly kedvessé.