Vasárnap reggeli deresen szikrázó séta, fenyőrigó csapat csivitelése, Jonatán jóízű rohanása, ahogy rongyol felém a ropogós füvön, otthon civakodó főzés, derű, történetek, röhögés, mosoly.
Ezeket nehéz lefényképezni, nem rakhatom ki bekeretezve, sőt lehet, el is felejtem.
Csak az érzés marad, de arra vigyázok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése