Nem éppen karácsonyi, vagy mégis?
A hatás a lényeg, ahogy szoktam mondani. És engem ez a Quimby dal (az új lemezről) jobban rezget, mint a száncsengős happy-zenék.
Külön köszönet a trombita szólóért.
Verselve
Varga Líviusz: Próféta
Az esti raktárakon túl,
túl a lármás kofákon
raklapokon áll szikáran egy alak,
túl a csodákon
Foszló köpeny, bűzös rongyok,
molyrágta még a bőre is
Motyogása alig hallik:
bűn...bocsánat...nemezis…
Pergamenszín arca kemény,
már napok óta nem evett
A mindenségbe mélyeszti
azt a bíborszilánkos tekintetet
A légbe kapál, a semmibe mar,
üti száz szellemrenegát
Küzd, mint ki egymaga tartja zárva
a pokol tüzes kapuját
A hallgatóságra tekint most,
kutyák, varjak, varangyok
Hangja felzeng mint félrevert,
mennyben öntött harangok
Az első hibát úgy véted,
hogy elhiszed az ember ilyen
Bűnbánó és újra vétkes
anyagba ragadt félelem
Pedig fényből vagy, és a mindenség
egy fennebb létet szánt neked
Álmodban az Egy vendége vagy,
minden hajnal onnan ered
Itt elakad, mint ki elfeledte
a legfontosabb üzenetet,
főt horgaszt és annyit mond még
rekedt hangon, szeretet
Aztán hátraveti nagy hirtelen
pokolharcos üstökét
Három varkocs lendül égre,
megragadja a vaksötét
Csontos ökle újra lendül,
a gyűlt közönség megrezzen
Mobilok villannak az éjben
Ez őrült! Vigyázz! Hadd vesszen!
Táltosidőkbe révülő szemmel
számol lassan háromig,
a rendőrautó csendben megáll,
kérdés, bilincs, elvezetik
A hallgatóságra tekint akkor,
kutyák, varjak, varangyok
Hangja felzeng mint félrevert,
mennyben öntött harangok
Az első hibát úgy véted,
hogy elhiszed az ember ilyen
Bűnbánó és újra vétkes
anyagba ragadt félelem
Pedig fényből vagy, és a mindenség
egy fennebb létet szánt neked
Álmodban az Egy vendége vagy,
minden kikelet onnan ered
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése