Nap végén kaptam egy simító csontot is (könyvkötők használják), belül nagyon vigyorogtam, mert rádöbbentem, hogy erre én már rég vágyom. Fura.
Beugrottam a Váncsa könyv tisztelet példányaiért.
A borítógrafikát készítettem.
Tetszik, bár nem gondoltam, hogy az eredeti rajz ennyire átalakul a studiósok keze alatt.
Egyet megtartok, kettőt elajándékozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése