Füst szonett
Kicsordul a gyertya viaszkönnye,
mikor gyenge lángja fölé tartok
papírlapot, ami tiszta, de
sápadt fénye megöli a mosolyt.
Fehér sík, akármi kerülhet rá,
s a véletlen füstje rajzolgat
finom bőrére. Képek: furcsa táj,
omló húsú testek, hajzuhatag,
szörnyek, kacagó szemek és tömeg,
kecses alakok, egy lebegő sál,
szavak, mondatok, és sok-sok mese,
ami korommá vált füstként rászáll
a szent papírra, s én fölibe hajolok,
hátha meglátom sosem látott arcod.
A gyertya vakon festi a korom foltokat. A fantázia az, ami értelmet keres benne, és a rajz ami alakot formáz a káoszból.
Nekem jó játék (homo ludens), de lehet pszihó teszt is.
TÖBB ITT:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése