Fejtörő

Vasárnapi verselő.
Kosztolányizzunk egy kicsit.

Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek

Tudod-e, ez mi?

Jó torna eszednek:

asztalt terítenek,

asztalt leszednek.

Haladnak az utcán,

feküsznek az ágyon,

mint pille cikázik

fejükben az álom.

Karjuk követ, ércet

izzadva vonszol,

sürgöny fut az éjben,

vad telefon szól.

És csönget az ajtón

az orvos, a lázas

szerelmes, a postás,

a koldus, a gázas.

Fejjel nekimennek

a hetyke tavasznak,

harcolnak azértis,

ordítva szavaznak.

Bölcsőt tologatnak,

megcsendül egy ének,

már vége a dalnak,

bámulnak a vének.

Csókok ligetében

örvény köde nyildos,

és ölnek, ölelnek,

te drága, te gyilkos.

Nem látni a végét

a hosszú menetnek.

Kacagnak-e ottan,

vagy talán temetnek?

Egy kis vidámság,

sok-sok sóhajtás.

Sejted-e már mi,

pedzed-e, pajtás?

Nincs nála nagyobb jó,

mert ez a kincs.

Úgy hívják: élet.

Értelme nincs.

Boldog, szomorú dal