Elviháncolt a tavaszi zápor

A vasárnapi verselőnek "jeszenyines" a kedve :) 

Szergej Jeszenyin: Elviháncolt a tavaszi zápor

Elviháncolt a tavaszi zápor,

kék az ég megint.

Meguntalak istenigazából,

Szergej Jeszenyin!

Unalom! Nagy, láthatatlan szárnyak

a fejed felett.

Dalaiddal porló dédapádat

föl nem keltheted.

Szavak, igék sorvasztják el áldott

esztendőidet.

Papír nyeli el sok fényes álmod,

ásatag kötet.

Valaki, lustán kutatva verset,

néha ráakad:

tetszik kéklő tájad, piros ested -

 nem kellesz magad.

Gyönyörködnek Blokban és Brjuszovban,

s másban néhanap.

De a perc, az éppen úgy kilobban,

épp úgy kél a nap.

Nem másít a föld arcán az ének,

lombot se szakít.

Megfeszítve jajgatnak a szélnek

ékes szavaid. 

Nem tud már a süket ég megszánni,

Pilátus kiad...

Éli, Éli, lama sabaktáni!

Hagyd bukni fiad

Rab Zsuzsa fordítása

 Ráadásnak egy kis FEKETE EMBER.