Sosem vagy egyedül..
Ráérős hétvége. Kicsit foglalkoztam az ünnepi dekorációval, de semi görcsös merikriszmisz.
Jól kijöttem önmagammal és örültem a többi élőlénynek is körülöttem (növény, állat, ember).
____________________________________
⭐ Reggel láttunk egy dolmányosvarjút, amint nagy bőszen pakolgat az avarban. Olyan öntudatosan lépkedett, hogy egy pillanatra azt hittem az én rég látott Odin varjú-haverom, de más volt a fizimiskája, és különben is ő már szökdelve rohant volna felénk.
Azért nála is próbálkoztam kutyakajával. Kellett neki. Óvatos volt, de nem félt. Kicsit még követett minket újabb falatra lesve. Odin már biztos a Valhalában károg, de örülök, hogy a kisfiával találkoztam.
⭐ Két baráti telefon. Jó volt hallani a hangjukat, főleg hogy nyugisabbnak tűntek, mint legutóbb.
(Tyű, de én milyen bénán tudok telefonálni... nyökögés, suta hallgatás, és tudom még akartam valamit, de lerakom. Rémes.)
Lekaptam egy mérges harkályt. (Más dekkolt a fáján. Takarított. Repültek a dióhéjak.)
Slattyogtunk tovább, aztán hopp, lement a nap. Lámpák gyúltak és megpróbáltam a fényükkel firkálni. 😏
Múltkori Adventek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése