2017. szeptember 30., szombat

Azt hiszem, ősz van


Szeptemberi visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei szerint
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
jobb volna, ha szeptemberben nem csak magamra hallgatnék, és vegyem figyelembe a korlátaimat.

Elég jól ismerem azokat a kotlátokat és jól kezelem, viszont inkább azt éreztem mások akarnak rám akasztani fölös terheket. Volt olyan labda amit elkaptam, valamit hárítottam, volt amit lecsaptam, valamit visszadobtam és volt amit kipukkasztottam. Hogy ezek jó megoldások voltak-e, vagy csak halogató technika, az majd később eldől.
A belső bizonytalansággal a kéthetes szabi alatt sem foglalkoztam, inkább a pillanatot hagytam érvényesülni. De a pillanat elrepül, mint tudott, és már csak azt vettem észre, hogy beszippant a könyv, a photoshop, a sorozataim, a net vagy a világ részletei. A fenébe, hétfőn meg már megyek dolgozni, és a világot sem váltottam meg sőt ablakot sem pucoltam... ccc.

2017. szeptember 28., csütörtök

Jó délután

Hűvös levegő, melengető napsütés.
Slattyogjunk el a Barátság parkba! Én így hívom, amúgy Óhegy park, anno a Szovjet-Magyar Barátság parkja, és legutóbb meg majdnem Moszkva park lett.
No, fel a Harmat utcán, Sorház utca, Száraz utca... a végén már ott a park.
Lemegyünk a gödörbe, ami a kutyafuttató, de nem időzünk soká, mert egy kis görcs kutya azt hiszi övé az egész legelő (gazdája amúgy végig a padon ült, mint a tök), és Jonatán nem bírja az ilyen kis Napóleonokat. Én se.
Átvágunk a ligeten, Gitár utca, beugrunk inkább az Ihász futiba. Iszunk és hűsölünk a lóherében, így öregesen.
Aztán nyílegyenesen vissza  a Mádi utcán. Ez a körút kb 6 km.
Direkt nem vittem a fényképezőgépet, mert minden kutyafülét (főleg) lefotózom, viszont a mobiltelefon nálam volt :)
Ezeket lőttem, bár visszafogtam magam:


2017. szeptember 25., hétfő

Alicia Erian: Abroszfej (könyvjelző)

  • Stílus: 10 pont
  • Tartalom: 10 pont
  • Hatás: 10 pont
  • Hangulat: A sok hülye, érthetetlen, ellentmondó felnőtt szabálynak nehéz megfelelni, és a sex mindenhol ott van (tini virágzás: a rózsaszín 50 árnyalata és annak veszélyei)
  • Külcsín: 5 pont + 2 pont, mert zsebre tudtam tenni
  • Újrázás: Kizárt
  • Tanulság: Ne hagyd magad megvezetni, főleg ha az a saját libidód.

Jasira a 13 éves arab-amerikai tini, önző elvált szülők tétova gyermeke a serdülőkor útvesztőjében nemigen kap segítséget se anyjától, aki féltékenységből apjához küldi lányát, hogy az jól ráncba szedje szigorú módszereivel, se magától az apától, aki arabként furcsa sértettséggel feszít mint büszke amerikai.
A felnőtek világa sokszor félreérhető, vagy egyenesen érthetetlen, ellentétes jeleket, infókat ad az életről és hát főleg a szexről, ami leginkább érdekli Jasirát.
Aztán még itt van valami Öböl-háború, meg az az ostoba rasszizmus, a kedves pedofil szomszéd, bántalmazás, erőszak és egy döglött macska.
Az író remek humorral és kendőzetlen realitással (néha bizony pirultam) adja vissza a történetet. A kamaszlány sokszor maga sincs tisztában az érzéseivel, de szavai, gondolatai árulkodnak, mennyire ki van éhezve a figyelemre és szeretetre.
A kiscsajban szemernyi agresszivitás sincs (rémesen bosszantott), így védtelen, s a boldogulásért, vagy védekezésként nem az egyenes utat választja, de hát a hazugságok mindig csak bonyolítják a dolgot.
Drukkoltam neki, hogy végre kiálljon magáért, hogy felnyíljon a szeme és bátran szeressen.

2017. szeptember 24., vasárnap

Játssz még!


A vasárnapi verselő:

Sztevanovity Dusán: Játssz még

Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
Amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy bánt
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki nem érti, hogy minek is játszol még

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz magad a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatnak rád
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz

Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, csak játssz

Játssz még
Játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még

Játssz
Játssz

2017. szeptember 23., szombat

Gyere közelebb

Néha jobb teljesen közelről szemlélni a dolgokat (már aki lát ebben a tartományban).
A jelentéktelen tárgyak megszépülnek, a veszélyes elemek elámítanak, és a káoszban rendet raknak a részletek.
Bár azt mondják az ördög a részletekben van.


Fanyűvő hangyák



Kaktusz túra



Fészek



Tigris, ha van csíkja, ha nincs



Antik ólajtó



Famászógomba



Az ősi szúvak nép megfejtetlen írásjelei


Y-akták


2017. szeptember 22., péntek

Jó reggel

Jonatán türelmesen nézi, hogy már megint valami hülyeséget figyelek a fűben. - Jó, na de a léckerítésen, mi nézni való van?



A galóca kép nem sikerült, olyan mérges volt, viszont az alapos zuhé után kivirultak a virágok, főleg a cickafark. A fatelep kerítése is átázott és így jobban látszott a léc erezete.


A Nevetőgörcs család:


2017. szeptember 20., szerda

Szelfi vagy mi a szösz

Első szelfim Csillaggal a komondorlánnyal (mintha ki akarná tépni a torkom):


Utolsó szelfim az előző után öt perccel Andival készült (ez is remek darab):




SZELFI:
a bakancskistán kipipálva, de nem az én műfajom...
hamvába halt...
köszönöm a lehetőséget....
ennyi....
csapó...


2017. szeptember 17., vasárnap

Esős reggelek

Már két napja igen nedves reggelekkel indul a nap. Ma is esett, amikor útra keltünk a nem túl lelkes ebbel, aki utál vízbe lépni, de nem volt más választása.
Végül már csak csöpögött az eső, így vittem a fényképezőgépet is. Szeretem ilyenkor a színeket, valahogy megváltoznak a fények. Élénkebbek, tiszták, csillognak, mintha vigyorogna a jóllakott természet.
Persze Jonatán is megtalálta a maga örömét: a szaftos réten legálisan füvezhetett, és a friss pocsolyák végig kostolása ilyenkor ínyenc passzió a számára.



Szombati képek a Galaxy J3 camerájával:


Vasárnapi lövések az Olympus E-450 fényképezőgéppel: