Szakadt kabát, lyukas kalap,
Didereg az Árkád alatt,
Lesi mikor kel fel a nap,
Csak ha részeg akkor szabad.
Madárijesztő. Madárijesztő.
Körmét rágja, foga hullik,
Vezeklése lassan múlik,
Pék volt-e, vagy orosztanár?
Már kínjában sem kiabál.
Madárijesztő alszik a parton,
Madárijesztő, neki nincs pardon,
Madárijesztő semmitől sem fél,
Örül, hogy még él.
KISZ-es volt és győzni indult,
Nem volt vezér, de nem is koldult,
Eltört minden, a hit, a nimbusz
Semmije sincs, csak a Himnusz
Madárijesztő alszik a parton,
Madárijesztő, neki nincs pardon,
Madárijesztő semmitől sem fél,
Örül, hogy még él.
Meglopták, hülyének nézik,
Még nem beteg, mégis vérzik,
Nem álmodik, nem lát reményt,
A szegény üti a másik szegényt.
Madárijesztő alszik a parton,
Madárijesztő, neki nincs pardon,
Madárijesztő semmitől sem fél,
Madárijesztő folyik az orra,
Madárijesztő, szarik a korra,
Madárijesztő semmitől sem fél,
Örül, hogy még él.
A vasárnapi verselő keserű és sötét húrokat pendít.
De tényleg, miért fog el a szánalmas undor a reménytelen hajléktalanok láttán?
Csak is a feltörő, fekete rettegéstől lehet, hogy mi magunk is lehetünk a helyükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése