Hogy lehet egy végzetes, visszafordíthatatlan hibát jóvátenni? Mert Artyom, a hős, aki megmentette a METRÓ egész közösségét a feketék inváziójától, az utolsó pillanatban már tudta, hogy az új élet reményét robbantja fel azzal az atomtöltettel. Már késő volt. Maradt a bűntudat.
Artyom kétségbeesetten keres valami életjelet a külvilágból, megszállottan kutat az éterben. Szerettei is bolondnak, veszélyes bolondnak tartják őt, és mivel a helyét sem találja a föld alatti szánalmas életben, kapva kap a halvány reményt keltő hírren: valaki túlélők jeleit fogta a rádióján. A hírvivő régi ismerősünk, Homérosz.
És ismét kezdődik a kálvária a Metró bunker-labirintusában. De ez a csalódások kálváriája.
A mutánsok, a szörnyek, a sötét iszonyatok is jobbak voltak az ember ideológiák mögé rejtett kegyetlensége mellett. Fasiszták, vörösök, Hanza, a Rend, a Polisz, kurvák, kereskedők, éhezők, a Láthatatlan Megfigyelők... Mindegy, mindenki megvehető, meggyőzhető, megölhető csak csöndben és engedelmesen bevegye a maszlagot, hogy örökre a föld alatt kell kushadni.
De Artyom nem hallgat... Makacs meggyőződése, hite az életben több embert maga mellé állít, akik vagy elárulják, vagy meghalnak, de Artyom megy tovább...
Sajna úgy néz ki ez a befejező kötete Glukhovsky Metrójának.
http://foltkutatok.blogspot.hu/2013/12/metro-2033-konyvjelzo.html
http://foltkutatok.blogspot.hu/2013/09/metro-2034-konyvjelzo.html
- Stílus: 10 pont
- Tartalom: 10 pont
- Hatás: 10 pont
- Hangulat: Nem csak az alagutakban van sötét, a szívek üszösödnek, mint a gombák
- Külcsín: 10 pont
- Újrázás: Valahogy meg kéne vennem mindhárom METRÓ könyvet
- Tanulság: Jól működik az összeesküvés elmélet, hisz saját magunk etetjük a hidra fejét, és csak a szabad lelkeket vonzza a szabad fenti világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése