2018. december 1., szombat

Visszanéző a tizenegyedik hónapra (Rúnanapló)

November rúnája tudja, hogy itthon mindig otthon vagyok.

Örülök, hogy vége ennek a hónapnak.
A hétfő folyton olyan volt, mint ha már egy hete dolgoznánk, a péntek meg rendszeresen bolondok házához hasonlított. 😜
Embertársaimat sem toleráltam túl jól, elfogyott párszor a türelmem, sőt ... Persze akik tényleg társak, legyen az ember vagy állat, azokért nem kellett aggódnom, hisz a humor, a figyelem és a nyíltság helyére teszi a dolgokat.
A passzív-agresszív és a durci keserű pomogácsokkal csak felületesen foglalkoztam, a patkánylényeket próbáltam semmibe venni és a trollokat meg lesajnálni. Viszont így a védőhálóm igencsak elhasználódott, takonypóc is lettem hó végére.
No, de se baj, mert minden este várt az otthon melege, ahol próbáltam rendet rakni (s ettől egyre nagyobb lett a káosz), ahol a nyugalmat kerestem egy-két jó kis veszekedésben, és folytattam az ötlethalmozást megvalósítás nélkül, mert mire kigondoltam, már aludtam is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése