Aha. Örültem, ha a munkahelyen helytálltam úgy ahogy. Egyáltalán nem akartam nagy dologba vágni a fejszém.
Az emberekkel nem voltam túl megértő, és se az ünnepek, se a szabadság lehetőségei, amikkel éltem és kihasználtam, nem rakták helyre az energiát, az egyensúlyt, a rendet.
Na de a káoszban mindig találni egy kulcsot. Ha van egy kulcs, kell lennie egy zárnak is ugyebár. És az talán a megfelelő ajtót nyitja. Hogy mi van mögötte nem tudom (én a sárkányra tippellek), de dolgozom az ügyön. Magamba kell szállnom kicsit, mert a külső benyomások hol hátráltatnak, hol ingerelnek.
Majd jövőre összeszedegetem magam, addig is dagonyázom kicsit a lustaság mocsarában. Röff!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése