Hellhound a lerázhatatlan (Supernatural - FanArt)

"...Ha jó a kedved, üsd a tenyered!..."
Ha rossz, akkor rajzolj pokolkutyát.

Nem, valójában nincs rossz kedvem, sőt jól mennek a dolgok. De minden boldog pillanat, vidám nap és minden elégedett sóhaj mellett érzem, hogy lerázhatatlanul a sarkamban liheg a pokoli eb. Érzem a csontok fájdalmában, az idő ketyegésében, a fáradt estékben.

Viszont ha Mihály arkangyal (Supernatural 14x01) megkérdezné tőlem is: Mit is akarok?
Azt felelném: Élni.
Csak úgy, élni. A többit bízzák rám. Lehet rosszul csinálom, lehet hogy jól, de én csinálom.
Úgy hogy cseszd meg pokolkutya koslass utánam, ha nincs jobb dolgod.

____________________________

SPN barkóba (fanfiction)

       A végtelen, sötét utakat szeli a chevrolet impala. Át Texason. Hátra van még jópár monoton, álmosító mérföld. Dean kikapcsolja a rádiót, és nagy komolyan kijelenti:
– Gondoltam.
Sam belemegy a játékba, nyújtózkodva becsukja apa naplóját. Kutatás felfüggesztve.
– Élőlény?
– Már nem.
– Te ölted meg?
– Igen.
– Sárga a szeme?
– Igen.
– Azazel?
– Igen, de ez könnyű volt –  dohog Dean.
– Dean, nem kell mindig démonokra gondolni. Ez barkóba. Próbálj túllépni a természetfelettin.
– Jól van, okostojás. Te jössz.
– Gondoltam.
– Pokolkutya!
– Igen! De honnan... – képed el Sam, de már kapaszkodik is, mert Dean benyom egy satuféket.
Az útkeresztnél egy pokolkutya áll.
– Miért látjuk a láthatatlant? –  kérdi Sam miközben zsebéből már elő is húzza a tőrét.
– Lekezeltem a kocsi üvegét – hadarja Dean.
– Szentolaj?
– Igen, de rákérdezni nem ér... Na, munkára – és kezdődik a vadászat.

____________________________