Hopp, majdnem elfelejtettem a visszanézőt. 😮
Pedig sok minden történt. Adok-kapok, jó-rossz, ilyen-olyan, de mintha csak befelé vezetne út, kifelé nem.
A kanyargó alagútban megyek, megyek, látszólag tudom is, hogy merre, még világítani is próbálok a társaimnak, de se a közérzetem, se a kedvem nem valami rózsás. Persze élvezem a elmélkedéseket, és koponya-barlangomban is szépen gyűlnek a rajzok, sőt ezek a képek élesebbek, mint a külvilág illúziói...
Nos, akkor most mi is volt az ajándék?
Lehet, majd utánvéttel hullik az ölembe? Rendben, várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése