Lejárt naptár 2018

A hónapok álomholdjai

Visszanéző a tizenkettedik hónapra (Rúnanapló)

December védelmező rúnája biztatott, hogy vállaljak be nyugodtan nagyobb dolgokat.

Aha. Örültem, ha a munkahelyen helytálltam úgy ahogy. Egyáltalán nem akartam nagy dologba vágni a fejszém.
Az emberekkel nem voltam túl megértő, és se az ünnepek, se a szabadság lehetőségei, amikkel éltem és kihasználtam, nem rakták helyre az energiát, az egyensúlyt, a rendet.

Na de a káoszban mindig találni egy kulcsot. Ha van egy kulcs, kell lennie egy zárnak is ugyebár. És az talán a megfelelő ajtót nyitja. Hogy mi van mögötte nem tudom (én a sárkányra tippellek), de dolgozom az ügyön. Magamba kell szállnom kicsit, mert a külső benyomások hol hátráltatnak, hol ingerelnek.
Majd jövőre összeszedegetem magam, addig is dagonyázom kicsit a lustaság mocsarában. Röff!

A huszonnegyedik adventi ablak nyílik

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

✰ Eső.

Ma reggel már megint itt volt ez az oknélküliboldogság, ami remek fizikai közérzettel és elégedettséggel párosult.

✰ Nap.

Vakító, meleg napsugarak bódítottak lusta merengésbe Jonatánnal egyetemben. Nem ellenkeztem.

✰ Szél.

Persze itt Kőbányán nem újság egy kis szél, de ablakot pucováltunk Tesómmal a konyhában, ahol emelkedett viharos hangulatban folytatódott a díszítés és a vacsi készítés is.

Kaja, pia, ajándékváltás és most csendesen pihegünk.

A huszonharmadik adventi ablak nyílik

✰ Barátitelefon: jókívánság-váltás.

✰ Sikeres ebéd készítés a Tesómmal, ami a főzés mellett évődő vitákból és pár kontyalávalóból állt.

✰ Egész gyorsan kezdek átállni a szabi ritmusára, nem álmodtam a munkahellyel, nem ébredek túl korán, vagy visszaalszom, ritkán nézem az órát stb.

✰ Ide biggyesztek egy mai PsArtnaplót is:

A fenyők alatt.
A fenyők alatt csönd van és sötét.

A huszonkettedik adventi ablak nyílik

Reggel még tartotta magát a hó, de ez a langyos eső minden báját elmosta a télnek.


✰ A sötét szürkeségben jól esnek a biztos kis jelzőfények.

✰ Baráti telefon: megbeszéltük a két ünnep közti mozis Andi-randit is.
✰ Az esti séta nem csak sártapicskolásból állt, mert az égen rohanó felhők mögött fent üvöltött tele képpel a Hold. Tetszett.

A huszonegyedik adventi ablak nyílik

✰ A mérhetetlen önuralom, amit ma tanúsítottam.
Mert vannak munkatársnak nem nevezhető kollégák, akik tehetségesen nyomkodnak, illetve ELnyomkodnak  gombokat, mondván, hogy ők nem csináltak semmit... Na de elnyomta, elállítottaAaa...
Mivel szeretett lézergépemről volt szó (I love 😍 TrotecSpeedy) érzékenyen érintett. Már röhögtem, hogy ilyen nincs, hogy az utolsó munkanapon felgyújtjuk a műhelyt. Persze azért gyorsan reagáltam, nem lett baj, és pár mély levegő után megtaláltam a visszautat a helyes kerékvágásba, sőt a tanoncot sem bántottam, csak nyomatékosítottam, hogy NEM nyomkodunk össze-vissza.... Azt hiszem, egy angyal vagyok . 😈
✰ Vonzódom az égetnivaló, tüzes dolgokhoz (kivéve a vasalót), és muszáj volt meglepnem magam egy új pirográf pákával:

✰ A sétányon ismét feltűnt egy új mini szobor:

.

 Mutattam már a többi kis bigyót, ami Kőbánya régi jellegzetes dolgait idézi?
Csak nem értem, miért ilyen picik.

✰ Ma a főnök azzal búcsúzott az ünnepekre, hogy pihend ki magad, pihend ki magad! Kicsit fenyegetésnek éreztem, de azért ezennel megkezdem a téli szünetet.
Ébresztő kikapcs, lazulás bekapcs.

A huszadik adventi ablak nyílik

Ma nehezen viseltem az emberek érzelmi hullámait, köztük a sajátomat.
Összevissza ettem sósat, édeset, bevettem jót rosszat, s most kihámozom, hogy hol az igazság, vagy nem.

✰ Alakul a sétány felújítása. Felállították a fényoszlopot is. Még nem tudom mire jó, majd kiderül. Addig is fényárban úszik a lakótelep, mint valami újfajta kifutópálya a reptéren.

A tizenkilencedik adventi ablak nyílik

✰ Feri sógor kiporszívózta a lakást.
Na, pont én is ezt gondoltam. S lőn. 😊



Az ablakban jó nap volt, de már többször leoltották a fejemben a villanyt, úgyhogy búcsúzom.

A tizennyolcadik adventi ablak nyílik

✰ A munka jó. (proli hozzáállás)
Ez az utolsó két hét elég húzós. A káosz hullámain lovagolunk és elég fárasztó a víz felett maradni, de ahogy mondani szoktam: tul'képp dolgozni megyek be a munkahelyre. Szóval nagy a pörgés, még a főnök is, mint a búgócsiga, sürög, forog, segít, vagy ilyesmi... túl akar lenni a feladatokon.

✰ Az álom.
Megint valami szűk labirintusban kúsztam-másztam, keresve a kiutat, szorongva, hogy lekések, elkések. Felébredve tudtam, megtaláltam a megoldást, pedig az álomból nem maradt több derengő érzésnél, de ez mindent helyre tett, és könnyen ment a nap. Lehet, nem kell mindig tisztán látni, de azért örülnék több konkrétumnak.

A tizenhetedik adventi ablak nyílik

Hú de nyüzsög a város az ünnepek előtti utolsó héten. És ma sem álltam be az ajándékvadászok közé (nagyon halogatom).






Ajándékok. Hm.


✰ Egy dal magyar testvéreimnek:

✰ Egy kis nevetés állati barátaimnak, mert egy vérből valók vagyunk:

✰ És köszönök mindent a fáknak:

A tizenhatodik adventi ablak nyílik

Nem tudom mitől lesz valami az otthonod. A tárgyaktól, a emlékektől, az emberektől vagy a hely szellemétől? Nem tudom, de nagyon sajnálom azt akinek nincs ilyen.



✰ Reggeli séta a mi kis tavunknál.

A tizenötödik adventi ablak nyílik

✰ HÓ
HÓ HÓ