Amíg Frenket lebilincseli a történelem, a családfakutatás, addig az ápolónő, Claire-t a népi gyógyászat. a növények kötik le. Meglátogatják a helyi nevezetességeket, köztük egy ősi kőkört, ahol egy titkos szertartást is meglesnek. És mikor Claire egyedül is visszamegy a misztikus dombra, valami virág miatt, valahogy a kő észrevétlen átjáró lesz egy másik korba.
Skócia 1743. Klánok, vöröskabátosok, kockás szoknyák, harc, romantika.
Nem, nem egy Walter Scott regénybe csöppentünk, sőt még Stevenson is belepirulna az erotika és erőszak közvetlen leírásába.
Claire meséli el lehetetlen helyzetét, a kalandokat, veszélyeket, találkozásokat ebben a korban, ahol annyira idegen, mégis annyira otthon érzi magát. Humora és öniróniája sosem hagyja el, éles szemmel és nyitott szívvel fest képet nekünk a skót felföld vadromantikus, még érintetlen vidékéről, szokásairól, népéről.
Ja, és hát vissza is kéne térni a saját korába, aminek nem csak technikai akadályi vannak, hanem érzelmi is, Jamie Fraser személyében. Clairnek immár két gyűrű van az ujján. Egy skót férj a tizennyolcadik századból, és egy elvileg még meg sem született a huszadikból.
Nagyon csavaros, nagyon vastag könyv, ami nem nélkülözi a költőiséget és a filozófiát sem (no meg néhol a 18-as karikát), hozzám mégis a szarkazmus, a nevetés, a humor talál utat, ami elvezet abba sáros, esős, öreg Skóciába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése