Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 9 pont

Hangulat: Várom, hogy meg tudjam az igazat, hogy kibújjon a szög a zsákból, de mindig másik lyukon kandikál ki, mint amin gondolom.

Külcsín: 9 pont (egyszerűen jó)

Újrázás: jól szórakoztam, de annyira elszomorítóan valóságosak ezek a mesék, hogy egyenlőre nem akarom még egyszer olvasni.

Tanulság: Mindig az egyszeri ember szív.

Most nem a METRÓ sötétségébe visz minket Glukhovsky, hanem Orosz anyácskáról mesél. Gyanús nagy beruházásokról; a Gazprom üzletét a Pokollal, kiskirályokról, kisemberekről; ufó méretű korrupcióról; nanorobotokkal meggyalázott vodkáról; a gyilkos, ostoba médiáról; egy eldugott faluról, ahol mit sem tudnak arról, hogy már véget is ért nukleáris világháború; asszonyokról, akiket mind a nagy Nemzeti Vezető ejt teherbe az új demográfiai program keretében; sőt felszáll az egész Vörös tér, mert minden torony a Kremlben, minden hagymakupola a templomokban egy-egy űrhajó rakétája, és a vezetők, akik nem is emberek, ezekkel menekülnek a Föld pusztulása elől.

Azt hiszem, hogy még sok mesét eltitkolsz Dmitry!

(Sokszor Örkény és Nógrádi novellái jutottak eszembe, elő is kotrom őket.)