QUIMBY - Senki se menekül

Toporog a tehetetlen, nem szeretem
Az éhség szekerén vicsorog a szerelem
Zen zötyögésben e kordély peremén
Ücsörög a zsákmány lessük te meg én
Mekkora métely, mekkora hatalom
Annyira mar meg amennyire akarom
Vakarom bőröm sajgó sebeit
Lassul a DJ, serceg a bakelit

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar
És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar
Napunk eltakarva van ma, langyos eső mossa szennyesét
Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét

És ugye érzed, titkon te is érzed
Ugye érzed legbelül
Nem vagy egyedül, senki se menekül
Senki se, senki se menekül

Hát szoríts magadhoz mindent ami fontos és üvölts az ég felé
Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz
És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed
De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed

Látod ott a semmi ágán most is egy nagy holló hegedűl
Nem vagy egyedül, senki se menekül
Senki se, senki se menekül

Toporog a tehetetlen, nem szeretem
Az éhség szekerén vicsorog a szerelem
Zen zötyögésben e kordély peremén
Ücsörög a zsákmány lessük te meg én
Mekkora métely, mekkora hatalom
Annyira mar meg amennyire akarom
Vakarom bőröm sajgó sebeit
Lassul a DJ serceg a bakelit

Mekkora métely, mekkora hatalom
Annyira mar meg amennyire akarom
Vakarom bőröm sajgó sebeit
Lassul a DJ serceg a bakelit