Az ektoplazmakereső csillagkutya... A 666-os kísérlet... A puszták réme... A kispesti fegyenc... Kőbánya messze hangzó, veszett hangja... Megélte az első élet évét!!!!!!
Nem szaladt a világnak (mert erősen fogom a póráz végét).
Nem csaptam agyon (mert legalább magamon uralkodom).
Nem tépet szét mindent (mert betonból van a lakótelep).
Nem szereztünk túl sok barátot (mert kevés élőlény bírja ezt a frekvenciát).
Nem tudunk még mindent (mert sokat kell pótolni).
De most már látom abban az őrült kis bandzsa szemében magamat.
Csattanó maszlag sem kell a hülyeséghez
Már nem rombol annyira 😈
De a szőnyeg, a papucs és a zoknik továbbra is veszélyben vannak.
A fejében nincs még rend, de a kezdeti káoszban vannak egyszerű, tiszta ösvények. Bár bevallom sokszor nem tudok mit kezdeni a számomra érthetetlen reagálásokra, felesleges agresszióra, félelemre, pánikra, bizalmatlan ostobaságra. Lehet, hogy ilyenkor kissé hevesen reagálok... De remélem én is tanulok a következő években ezt, azt, hogy kutyát faragjak ebből az űrlényből.
- Jonatán, figyelj!
- Jonatán! Ül!
- Jo na tán! - a fenébe nem figyel rám ez a kutya...
...Ja, mert nem is ez a neve.
- Charlie!!! - és már nézett is, hogy mi a helyzet.
Tanulság: nem mindig a kutya az értetlen.
Hogy jobban lássam a fejlődést (a tanulást, a hibákat), egy táblázatba foglalt értékelést tervezek, amolyan sétanapló szerűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése