Újra kutya avagy Charlie a kiskopóm

Nem JONATÁNt akarom pótolni. Nem.

Nem a csavargásokhoz kell társ. Nem akarok terézanyuskodni és nem akarok pedigrés kiállításokon se versengeni. Nem gyerekpótló, nem mozáskényszerítő és nem irányításmániából, de kell egy kutya.

Több vagyok tőle.

Választottam. Nem akartam otthagyni. Rengeteget kell tanítanom neki. Nyuszi. Nem ismer egy csomó dolgot a világból, pedig fél éves. Legrémisztőbb, hogy teljesen lefagyott a nyakörvtől, a pórászt rémülten bepörgette, mint egy horogra akadt hal. Sőt a szabadban egy tapodtat sem mozdult és veszettül remegett. Mi a túró történhetett vele?

Még jó hogy jött értünk Ani kocsival, mert én hazasétát terveztem, de ölbe cipeléssel nehézkes lett volna.

Régi gazdái a betonudvaron tartották előtte meg valami tanyán volt...

Mázlinak hívták csak épp nem hallgatott rá.

Szóval ő lett CHARLIE, aki három napja az én kiskopóm.

A kaja jól megy

Nyakörvsokk

Ül

Fekszik

Alszik

A KONYHA mint kánaán

Feloldódik = ökörködik

A rettegett séta. Hámot rá!

Az második reggeli séta

A póráz végén

Napsugaras séta

A harmadik reggeli séta. Illetve nyomvonalon rohanás.

Nem ő nem JONATÁN, de remélem Charlie-ból is remek, kiegyensúlyozott kutya cseperedik.