Egyik pénteken hamarabb szabadultam a műhelyből és a Gellért-hegynek vettem az irányt. Na, nem a Szent Gellért térről indultam (ahogy a képek sorakoznak) a kiköpömatüdőm úton, hanem szép öregesen felbuszoztam a Naphegyre. Onnan viszonylag könnyebben kaptattam fől-le a Gellért-hegy peremén. A Sárkány rét és a Filozófusok kertje után főleg a zöld jelzést követtem és a Padok útján bukdácsoltam, ki-ki lesve a bozótból lenézve a várost.
Jó volt és tetszett, annak ellenére, hogy a Szabadság szobrot renoválják, s le volt zárva a tető. Láttam, hogy el vannak hanyagolva az ösvények, lépcsők, padok, lámpák, kutak. (Van már felújítási terv elvileg.) A patinás szemét leleteken nem csodálkoztam, a grafitik sem zavartak, úgyis a természet itt az úr és a hegy. A hegy, ami némán emelkedik a zsizsegő város fölé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése