Diana Gabaldon: Outlander 5 - Lángoló kereszt (könyvjelző)

- Stílus: 10 pont
- Tartalom: 10 pont
- Hatás: 9 pont (a történet kezd túl sok szálon futni)
- Hangulat: Szinte hallani, ahogy az emberek, mint a kövek a folyómederben, összecsiszolódnak
- Külcsín: értékelhetetlen Ebook
- Újrázás: Várom a hatodik könyvet
- Tanulság: A penészes kenyér is lehet penicillin

A történelmet lehet tanulni, tanítani, elemezni, meg "az élet tanítómestere", de ha benne élsz, akkor (még ha tudod is a végkifejletet) a történelem egyszerűen csak a mindennapok sodrása, küzdelme, öröme és bánata, ahogy manapság is.

Mint jó ismerőseimhez, úgy csöppentem vissza kedvenc regényem szereplőihez.

Történelmi fikció, kaland, romantika, rejtély, fantasy...

Amerika még nem állam, csak egy engedetlen gyarmat, ahol fel-fel szikrázik a függetlenség akarata, és ahol nem mindig tudni melyik oldalon állsz éppen.

James Fraser tovább építi, gyarapítja birtoka népét. Családja mellette és vele harcol.

Bár annak aki a jövőből érkezett nehéz alkalmazkodni az elvárásoknak, szokásoknak.

Vékony a határ hős és gyilkos közt. Nincs fekete vagy fehér. A jó szándék is balul sülhet el, s máris lógsz a kötélen. És egy mérges kígyó marása  a legerősebb vezetőt is ledönti.

A luxus dolgokról nem is beszélve. Nem tudom mit szólnánk, ha innen az elpuhult "civilizált" életünkből egy olyan világban kéne boldogulni, ahol a reggeli elkészítése komoly szervezést igényel és a mosás egész napos program... a többibe bele sem gondolok.

Robert Burns: Falusi randevú

A vasárnapi verselő az öreg skótot választotta.

Van itt valaki? Ki kopog?

Én vagyok, mondta Findlay.

Takarodj, senki sem hívott! -

Ugyan már, mondta Findlay.

Lopni indultál? Mit csinálsz?

Megsúgom, mondta Findlay.

Valami rosszban sántikálsz. -

Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár -

Csak nyílna, mondta Findlay.

Nem alhatnék el újra már. -

Nem bizony, mondta Findlay.

Ha benn volnál, szobámban, itt -

Bár volnék, mondta Findlay.

Itt rostokolnál hajnalig. -

Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka -

Maradok, mondta Findlay.

Vigyázz, hogy épen juss haza! -

Vigyázok, mondta Findlay.

S bármi essék is idebenn -

Hadd essék, mondta Findlay.

Mindhalálig titok legyen! -

Titok lesz, mondta Findlay.

Ford: Szabó Lőrinc

Kauczky Armand így mondja:

28nap - szobrok

A  kihívás fotótémája most a szobrok. Ez a város tele van szobrokkal, domborművekkel, emléktáblákkal. Minden nap kiválasztottam egyet.

Tanulság:

• Nagy volt a bőség, és nem az ismerteket akartam lekapni
• Kőbánya túl hangsúlyos, de hát ez nem csoda
• A lustaság, vagy a szórakozottság sokszor eltérít az céltól

Aratás

Harcibogár

A "28nap kihívás rajzszénnel" hatodik témája egy rovar.

Jó akkor legyen egy hím orrszarvú bogár.

Lett, de kicsit elrugaszkodtam, ez már egy harcibogár (a francia bíboros ajándéka a  bicskei kalifának).

szén+filc szürke kartonon

Az állatok kertje

A Fővárosi Állat-és Növénykert tényleg egy kert. És nem csak a bájos japánkertre gondolok a bonsai fákkal, hanem az egész intézményben olyan sok fa és növény van, hogy szinte eltévedve bolyon az ember köztük. Persze igazából az állatok miatt mentem, de ez így együtt a jó.

Mindig kicsit vegyes érzelmekkel jöttem ide, mert vonzanak az állatok, de némelyiken láttam, nem boldog itt. Viszont a többségnek olyan remek élőhelyet biztosítanak, hogy öröm nézni a jól beilleszkedő elégedett kis csapatokat.

Szerintem legfőbb gond a látogatókkal van. Én igyekeztem "jólviselkedni", de az emberállatok szörnyeteg, vagy csak bárgyú egyedei láttán (kb.95%) szégyeltem magam.

Kicsit sűrűbben jövök majd, mert jó volt csak úgy szemlélődni.

Elsősorban a pingvinek miatt szerveztem magamnak ezt a kirándulást. Tízkor reggeliznek. Látni akartam őket.

Egy gém is odaült a maradék halat várva.

A prérikutya család kukoricázott és vegánkodott.

Az Állatkert régi épületei nagyon pazar műemlékek.

Én is elfogadnám lakhandinak.

A legtöbb lakó tette a dolgát: evett, ivott, kiabált, de főleg szuszókált.

A virágok is megvártak, egy nyár végéi búcsúra.

Szobrok bújnak meg a sűrű növényzetben.

A lepkeházban sok pillangó libegett, de nehéz használható fotót lőni róluk.

Az élénk szurikáta csapatnak szigorú, néha kegyetlen szabályai vannak, viszont annyira élvezik a családi együttlétezést, mintha egy élőlény lenne az összes cuki kis manguszta.

A nagy tavon meg zajlott a szerintem menetrend szerinti pelikán ugratás.

A teknősök napoznak. A teknősök sokan vannak. Belavíroznak a bohó pelikánok, akik játszanak, pancsolnak, kanalazgatnak, vicceskednek. Aztán az egyik elkezdi lepakolni a flegma teknősöket a fatörzsekről. Vízbe löki őket, arrébb rakja, megfürdeti. Rém elégedett magával. A kormoránok csak figyelnek, mint valami pedellus, aztán ők is vízre szállnak, le-lebuknak, és meglepetés szerűen alulról ráijesztenek egy-egy rosszcsont pelikánra, akik nagyot ugranak.

Legközelebb lefilmezem.

A városi madarak ide járnak potyázni. Jól él itt a galamb, varjú, csóka, de az igazi király a veréb.

Furcsán telik az idő ebben az elvarázsolt kertben. A túl sok látnivaló mellet úgy érzem, valamit elszalasztottam, s közben el is fáradtam.

Na, majd legközelebb.