A vasárnapi verselő jobban szereti, ha inkább beszél. Meg már úgy is két hete ezt a dalt dúdolom. Ideje szélnek ereszteni.
Beszél a szél
Szél. Beszélt a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott,
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél... beszélt a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.
Tudom, most tűrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megköthetné lépteidet.
Ó, szél... beszél a szél,
S én elhiszem már,
Hogy álom voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése