Március zabolátlan havában védelmező szerencse vigyázta minden lépésem. A ballépéseket is.
Miközben a tavaszt vártam kaptam az időjárástól hideget, meleget, havat, esőt, napsugarat. Türelmesen elfogadtam a dolgokat, kiélvezve mindennek a szépségét, megtalálva az előnyöket a hátrányban. A műhelyben örültem a munkáknak, a szabi alatt pedig kikapcsoltam minden görcsös tényezőt, sőt szétrobbantva a felhalmozott, hátráltató kupacokat kicsit átrendeztem a szobát. Fúrás, fűrészelés, lomtalanítás, pár új szerzemény. A folyamat most is tart, s bár nem látom igazán a végét, ez nem zavar, mert a pakolgatás hullámai fel-fel dobnak elfeledett ötleteket, rácsodálkozok pár poros emlékre, és új tervek körvonalazódnak a rendszerezés útvesztőjében.
Korlátaimat ismerve az sem zavart, hogy még mindig túl hamar lemerülnek az elemeim.
Kutyám filozófiáját követve előásom a tegnapot, élvezem a mát, és kíváncsian várom a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése