Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza

Zöld lövések

Pár hétvégi zöld fotó.

Ian Anderson: Mozdonylehelet

A vasárnapi verselő egy szabad fordítással jelentkezik.

Jethro Tull: Locomotive Breath

Mozdony lehelete

Őrült sí-huhuja

Tékozló sürgetés

Mindhalálig hajtja

A dugattyú rozsdás

          Gőzfelhő homlokán

                    Vén Krapek ellopta

                    Ellopta az irányítókart

                                        A vonat meg nem áll

                                       Nem lassít soha már

Látja a gyerekek

Egyedül ugranak

Asszonya és a haver

Az ágyban mulatnak

          Folyosókon kúszik

          Négykézlábon mászik

                    Vén Krapek ellopta

                    Ellopta az irányítókart

                                        A vonat meg nem áll

                                       Nem lassít soha már

Hallja üvölt a csend

Angyalok buknak

De a tuti győztes

A labdát megkapja

          Első lapot nyitja

          A Könyv biztos tudja

                    Azt hiszem Isten lopta el az irányítókart

                                       A vonat meg nem áll

                                       Nem lassít soha már

                                                 Nem lassít soha már

                                                  Nem lassít soha

                                                                      soha már

(ford: Ungibi)

Koncert változat Intróval és zenei finomságokkal:

Tuti tavasz - heti lövések

Gaál Viktor: Varázserdő (könyvjelző)

Én a Kék erdőben szoktam bóklászni:

Valaki a Négyszögletű Kerek Erdőről mesél: Lázár Ervin; van aki az Ólomerdőbe vezet: Klenheincz Csilla; de Gaál Viktor egyenesen a Varázserdő mélyére ráncigál le.

- Stílus: 10 pont

- Tartalom: 10 pont

- Hatás: 10 pont

- Hangulat: Mintha már jártam volna itt...

- Külcsín: 10 pont

- Újrázás: Ha eltévednék, biztos előveszem ezt a könyvet

- Tanulság: Na ugye, hogy vannak vámpírok, kőfejűek, démonok, aranyszeműek és sárkányok. Csak nehéz felismerni őket itt a Városban, kell hozzá a Varázserdő.

A kényelmes, terpeszkedő, rideg Város alatt lüktet a Varázserdő. Van aki tagadja, van aki keresi a titkos lejáratokat, van aki hasznot remél belőle, van aki nyugalmat talál benne, van aki őrületet kap, van aki válaszokat keres, van aki hatalmat akar, és van aki el akarja pusztítani.
Hősünket követve mi is bejárjuk az ösvényeket, ami mélyebbre vezet mint gondolnánk, s tán nekünk is kinyílik a szemünk, és láthatjuk mindennek az igazi arcát. Mert a Varázserdő legfőbb szabálya, hogy nem hazudhatsz. Gyere!

Fényvadászat - a legutóbbi lövések

Visszanéző a harmadik hónapra (Rúnanapló)

Március zabolátlan havában védelmező szerencse vigyázta minden lépésem. A ballépéseket is.

Miközben a tavaszt vártam kaptam az időjárástól hideget, meleget, havat, esőt, napsugarat. Türelmesen elfogadtam a dolgokat, kiélvezve mindennek a szépségét, megtalálva az előnyöket a hátrányban. A műhelyben örültem a munkáknak, a szabi alatt pedig kikapcsoltam minden görcsös tényezőt, sőt szétrobbantva a felhalmozott, hátráltató kupacokat kicsit átrendeztem a szobát. Fúrás, fűrészelés, lomtalanítás, pár új szerzemény. A folyamat most is tart, s bár nem látom igazán a végét, ez nem zavar, mert a pakolgatás hullámai fel-fel dobnak elfeledett ötleteket, rácsodálkozok pár poros emlékre, és új tervek körvonalazódnak a rendszerezés útvesztőjében.
Korlátaimat ismerve az sem zavart, hogy még mindig túl hamar lemerülnek az elemeim.
Kutyám filozófiáját követve előásom a tegnapot, élvezem a mát, és kíváncsian várom a holnapot.