Egy csepp ok

Na, de én tudni akarom, mi ez az érzés.

Ma reggel is meglepett az oknélküliboldogság. Átitatott mint ez a szürke eső a tájat. Mellé társult a melankólia, és ahogy cuppogva sétáltunk a kutyával, fotózgattam, filózgattam.

- Megfigyelésem alapján hormonális érzelemhullámzástól nem függ.
- Nem emberi kapcsolatok váltják ki, mert az már eleve ok és akkor tör rám mikor egyedül vagyok (+- kutya).
- Nem az időjárásra reagálok. Előfordult már viharos szélben, esőben, napsütésben, ködben, sötétben, világosban. Ezeket csak élvezem, vagy nem.

- A tudatmódosító szereket kizárhatjuk. Aszem

- Önhipnózis szóba se jöhet (vagy nem tudok róla:)

- Nem kényelem, nem elégedettség, nem biztonság az ok.
- Nem dicséret, nem elért vágy, nem élvezet váltja ki.
- A legzavarbaejtőbb, hogy álmomban is rám tört már.
És tán pont ez a kulcs, hisz "a híd vagyok, min a lélek átsétál".
- Ehhez még kapok egy kis SUPERNATURAL rávezetést.
- Pedig meglehet csak a kutyámat kellett volna megkérdeznem.

Erre jutottam:

Ez a csepp ok a LÉT.

A létezés öröme mindenkiben ott lüktet, és az oknélküliboldogság ajándékait örömmel fogadom, mert semmitől sem rettegek jobban mint a SEMMItől.

Reggeli képek: