http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
azt tanácsolták, hogy május havában ne csak az óvó szerencsében bízzak.
Pedig a tarsolyomban mindig ott lapul a szerencse. Kell az, higgyétek el, mert hiába a józan ész, ügyes kéz, a bíztató derű, ha elveszett a nyúllábad, cseszheted. Csak rád fog esni az eső, folyton a rossz ösvényt választod, nem kelnek ki a magok, amiket vettettél, cserben hagynak az érzékeid, és semmi nem óv meg a gutaütéstől, mikor érthetetlen embertársaidat próbálod megérteni...
Thor kalapácsa sok mindentől megvédett ebben a hónapban, hisz viharok dúltak, tűz pusztított, de türelemre is intett, sőt furcsa dolgokra mutatott rá...
...Kiégett egy jóismerősünk lakása felettünk srévizavé. Mi nem kaptunk belőle se tüzet, se füstöt, se vizet, csak a rémült képzeletet, hogy mi lett volna ha mi jövünk erre haza...
...Egy elcsípett mondat: - Nem is tudod, mennyire semmilyennek éreztem az életemet, de most vissza szeretném kapni (Az otthona kiégett fekete lyuk, macskái bennhaltak, apja kórházban.)
Nem gondoltam. Én így kívülről nem láttam sivárnak az életüket, sőt...
...Az egy hülye mondat, hogy "Nincs mit vesztenem!". Mindig van mit, vagy kit elveszíteni. Nézz körül, tele vagyunk kincsekkel kívül, belül...
...Amúgy vidám és laza volt ez a hónap, bár Jonatán lába miatt még mindig aggódom. De bízom a kutyaszerencsében (ebcsontbeforr), a természet rendjében (mibigvanmegoldás) és magamban (pedignemvagyokboszorkány).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése