Horváth Attila, Kern András: Lövölde tér

A vasárnapi verselő szereti ezt a hangulatot. Mert ez nem egy külső helyről szól, hanem egy belső sötét kis zugról, ahonnan nehéz elszakadni.

Lövölde tér, ott mindig hideg van
Lövölde tér, ott mindig álltam a fagyban
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

Hányszor vártalak ott a télben
Volt úgy is, hogy hiába
Mennyit támasztottam a tökmagos bódét
Míg jött a troli, de elengedtem s néztem utána

Lövölde tér, ott mindig hideg van
És fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

Lövölde tér, köd ül a zugokban
És fúj a szél a Liget felől unottan
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

Ma is, ha arra járok, fázom
Még ha rekkenő július van is
Érzem a hátamon a régi kormbi kabátom
Meg volt rajtam egy sapka is, ta-ra-ta-ta-ta-tam

Lövölde tér, ott mindig hideg van
És fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

másképp: