Stílus: 10 pont
Tartalom: 9 pont (a végét hamar lecsapta, a filmben jobban meg van oldva a lezárás)
Hatás: 10 pont
Hangulat: Vadromanrikus száguldás az országon át, s főleg: Éljen Kossuth!
Külcsín: 8 pont
Újrázás: Tuti, addig is nézem a filmsorozat változatot.
Tanulság: "A magyar egyfelől édesszájú, másfelől kolbásszal alszik"
1849 májusában, a kissé álmatag Pozsony városában indul történetünk szála, és pillanatok alatt összekuszálodik.
Titokzatos levél, rajtakapott szerelmesek, bőszült atya, besúgó hálózat.
És közben veszélyben a haza!
Árulás? Kaland?
Irány Debrecen!
Elindul a lefoglalt postakocsi, rajta a gyanús pakk, a hős nagyonmagyar honvéd, a kitagadott leány, gyámolítója a szomszéd nemes vénkisasszony és (kedvencem) a bumfordi, tisztaszívű kocsihajtó. Üldözi őket egy cikornyás halottaskocsi, két atyával, egy koporsóval és egy mindenre elszánt spionnal.
Míg átszeljük az országot, megtudjuk hogy hogy lesz valakiből cukrász, hogy mire való a lélek, hogy hol lapul a maradék magyar, hogy a mesék mindig kéznél vannak, hogy semmi nem marad titokban, hogy milyen gusztusos egy limlomász, főleg ha leginkább betyár. Hogy Debrecenben sok a sár, hogy már nyakunkon a muszka, és hogy mit NEM kíván a magyar nemzet.
A történet jóízűen kanyarog, szaftosan tálalva, humorral fűszerezve a régi (régi?) Magyarország ügyes-bajos dolgait, karcos embereit.
Mindez egy láda bejgli miatt.
De istók zicsi megsütöm, vagy legyek hajléktalan csiga!
"Vödric lehunyta a szemét, arca átszellemült.
Megragadta Kőszál karját.
- Titkot
mondok. Pironka tegnap alkonyatkor betakart a hajával, a fülembe suttogott egy
süteményes receptet.
- Híj, a cukros
boszorkány! Haljuk, miféle süteményes receptet?
- Végy lisztet,
írós vajat, kacsazsírt, néhány tojást, cukrot, kevés kovászt, maréknyi
összenyomott főtt krumplit, tejfelt és sót. Ebből gyúrj lágy tésztát, de csak
este, hogy éjszaka keljen!
- Nem
megmondtam, hogy cukrászi figura mutatkozik a talizmánon! Az úrnak tervei
vannak veled, kikarózta az utad!
- Tovább is
van! Ha a tésztájával készen vagy, láss a tölteléknek! Ez lehet diós, lehet
mákos. Pironka a gyönge, szénaszagú combjai közé szorította a fejemet, úgy
rebegte el a töltelékek készítését.
Kőszál lecsavarta a kacsaszárnyat, csemcsegve szopogatta,
ropogtatta, a csontdarabokat a földre köpdöste.
- Behúzta a
fejed a hasi bundájába? Érti a dolgát a kis csárdacemende!
- Keverd össze
tört dióval a cukrot, a megvagdalt vaniliát, némi rumot, malosa szőlőt, reszelj
bele lemónia héját, és az egészet főzd fel kevés tejben. Éjszakára ezt is
pihentesd. Másnap vagdalj bele aszalt gyümölcsöket, hevíts meg, hogy kenhető
legyen. Ezzel ész is a diós töltelék.
- Effíle
nyáladíkkal engem nem lehet traktálni, mert felfújja a belemet, aztán egész nap
röffeget a gatyám - jegyezte meg Kőszál. - De azért meghallgatom a mákos
tőtelíket is!
- Ugyan
úgy készül, mint a diós, csakhogy ezt néhány alma reszelt húsával gazdagítjuk.
- Jó’ van. Másnap gyün a sütís.
- A tésztát
vékonyra nyújtjuk, megkenjük töltelékkel, ügyesen feltekerjük, félkarnyi
rudakra osztjuk, a rudak végét tésztával eltapasztjuk, hogy a töltelék ki ne
szivárkodjék. Darab ideig ismét kelesztjük, megkenjük tojás sárgájával, azután
forró kemencében vetjük.
- Jól
megtanultad, komé! Okos a fejed!
- Ha a
teteje megpirult, a sütő szájához húzzuk, a csendesebb tűzön sütögetjük tovább,
nehogy kiszáradjon.
- Oszt hogy
híjják a tíszát? Tőltelíkes kalács?
- Beugli!
- Beugli? Istentelen marha neve van, komám!"
