A vasárnapi verselő felnőtt fejjel is élvezi (tán még jobban) ezeket a régi gyerekverseket.
Kattentotta (Korszakváltás)
Messze, messze Afrikában,
a Zambézi folyó partján
élt egy apró Hottentotta.
Kinn játszott a folyóparton,
sziklák között a homokba.
Talált egy különös követ...
- Mi lehet ez?... - latolgatta,
latolgatta,
fontolgatta
az apró kis hottentotta;
eldönteni mégse tudta.
Arra ballag Öregapó
A legbölcsebb hottentotta.
Hozzárohan,
megkérdezi:
- Öregapó!
Mi ez a kő?
Itt találtam a homokban.
Nézi, nézi Öregapó,
a legbölcsebb hottentotta:
- Mi ez a kő?
Azt sem tudod?!
Ide hallgass, édes fiam!
Ez egy ős-kőkori fegyver!
Egy szakóca.
Egy marokkő!
Lehet harmincezer éves...
Egyik ősöd pattentotta!
Bámul a kis hottentotta...
Kezében az ős szakóca,
lehet harmincezer éves,
egyik őse pattentotta...
Ám éppen kezébe illik.
Harcol vele. Csapkod. Vagdos.
Csillog-villog, mint a szikra.
- Öregapó!
Bölcsek bölcse!
Te legnagyobb hottentotta!
Szép ez a kő
jó ez a kő!
Pattints nekem még egy ilyet...
...ide a másik markomba!
- Hogy még egy ilyet pattintsak?...
Hová gondolsz édes fiam?!
Messzi múlté ez az ipar...
Hát hol élsz te?
Más divat jár Afrikában!
Hát nem tudod,
réges-régen nem élünk már
a Pattintott Kőkorszakban!
- Hát hol élünk? Öregapó!
- Hogy hol élünk?
Ide figyelj:
a - Kattintott Fénykorszakban!
Imígyen szólt Öregapó,
a legbölcsebb hottentotta.
És mivelhogy alkonyodott,
s éj szállt volna
a
bungalóra
(nyelvével egy nagyot csettint!)
s a villanyt
fel
- kattentotta!
Kaláka: 1975 és 2010
Börönd Ödön (I💗tömegközlekedés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése