Augusztus 20. nálam valaminek a befejezése. Igazából ilyenkor érzem, hogy vége az évnek, nem szilveszterkor. Hiszen a nyár annyira beérik, majd szét hasad, átfordul a holtponton, és valahogy új szelek fújnak, más színben látom a dolgokat.
A fény rejtett rajzokat hív elő.
A nézőpontok szédítőek.
Addig, addig bámultam a reggeli világot, el is feledve hány óra, hogy a kutyás kószálás valahogy megint ok nélküli boldogságba csúszott át.
Ráadásnak a közeli strand hangszóróiból megszólalt a Who Wants To Live Forever.
Ki akar örökké élni?
Most, hogy így kérded: Én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése