Walking On Sunshine

 A tegnap reggeli séta így indult, mert a napsugár mindent más fényben mutat, süssön bár kívül vagy belül.

Augusztus 20. nálam valaminek a befejezése. Igazából ilyenkor érzem, hogy vége az évnek, nem szilveszterkor. Hiszen a nyár annyira beérik, majd szét hasad, átfordul a holtponton, és valahogy új szelek fújnak, más színben látom a dolgokat.

A részletek elvarázsolnak.

A  fény rejtett rajzokat hív elő.

A nézőpontok szédítőek.

Addig, addig bámultam a reggeli világot, el is feledve hány óra, hogy a kutyás kószálás valahogy megint ok nélküli boldogságba csúszott át.
Ráadásnak a közeli strand hangszóróiból megszólalt a Who Wants To Live Forever.

A dallamtól bizsergés futkározott a bőrömön, s csengőn szállt a kérdés a liget felett:
Ki akar örökké élni?
Most, hogy így kérded: Én.