A fordulópontok annyira illékonyak. Lehet, nem is léteznek, vagy csak egy pillanat az egész, amikor még látom a lehetőségek vékony, áttetsző selymeit, de már rá is fordultam arra az útra, amerre ösztönösen a lábam visz. A vállam felett hátra-hátra lesve, ugyan felismerem a kereszteződési pontokat, viszont rágódni rajtuk hiábavalóság.
Pici, pislákoló bóják, amik talán segítenek tanulni, emlékezni, eligazodni, ha épp nem látom a partot a hullámok közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése